Magyar Akadémiai Értesítő, 1859 (Nyelv, Philosophia, Történet- és Törvénytudományi osztályok)
Philosophia - A positív és negatív philosophiáról. VIII. Horváth Cyrill
424 HORVÁTH CYRILL. alakra nézve, nem váltak úgy minőségeivé, a mint azt a kérdés alatti feladat teljessége szükségli. Adatott mindamellett a már meghaladottakban többféle és ezek között több olynemű tanmozzanat is, melyek nélkül oda, ahol jelenleg vagyunk , legalább úgy , ahogyan az megtörtént, el nem juthattunk volna. Jelenleg tehát a philosophiai ésszerűségnél vagyunk, mely az eddig fölemlített és bírálatilag is átnyomozott egyoldalúságok meghaladása után szükségképen látszott előrejleni. Itt sem más ugyan még most az ésszerűség fogalma, hanem csak föladat, mely a közte és az egész értekezésnek föladata közt levő viszony tekintetéből is követeli a gondos megoldást. Azonfölül a már mondottak következtében olyan itt e föladat, melynek alapos kifejtése és belszükségű tartalommali ellátása magának a benne és általa önmagát érvényesítő észnek áll érdekében. Az egyoldalú bölcseletek sehol sem idézhették eddig elő az óhajtott megnyugvást, mert az, aminek megtudatolt leírása után az ész szünet nélkül törekszik , nem a viszonylagos, hanem az általános egység. Igaz, hogy a viszonylagos egység fejlesztése sem hajtathatott végre az ész befolyása nélkül ; ez azonban nem elég, mert a közvetlen és közvetett befolyás között mindig nagy a különbség. Ott, hol a korlátolt egyoldalúság bír túlnyomósággal, a közvetlen befolyást nem a korlátokon túlterjedő ész, hanem az egyoldalúságokban mozgó értelem gyakorolja : az ész tehát, alárendeltségre szoríttatván, a viszonylagos egységeken belül sehol sem találhatja magát egészen kiegészítettnek. És mégis, ha valaki az ész szabad mozoghatása végett azt kívánná , hogy az értelem a maga egyoldalúságaival egészen hagyjon föl, az nagyon fonákul ,cselekednék , mert oda, hol az ész a szabad mozgást közvetlenül gyakorolhatja, csak az értelem hosszú és törekvényes útján lehet igazán eljutni. Nyomatékozottan iktatjuk ide az „igazán" szót, mert a philosophián belül is számtalanszor tapasztalhatni, hogy az öncsalódás az ész birodalmába bejutottaknak hozzászólhatási jogával még azokat is föl szereti ruházni, kik a bejuthatáshoz szükségelt működések gyakorlására hivatva sincsenek.