Magyar Akadémiai Értesítő, 1859 (Nyelv, Philosophia, Történet- és Törvénytudományi osztályok)

Philosophia - A positív és negatív philosophiáról. VIII. Horváth Cyrill

424 HORVÁTH CYRILL. alakra nézve, nem váltak úgy minőségeivé, a mint azt a kér­dés alatti feladat teljessége szü­kségli. Adatott mindamellett a már meghaladottakban többféle és ezek között több oly­nemű tanmozzanat is, melyek nélkül oda, a­hol jelenleg va­gyunk , legalább úgy , a­hogyan az megtörtént, el nem jut­hattunk volna. Jelenleg tehát a philosophiai ésszerűségnél vagyunk, mely az eddig fölemlített és bírálatilag is átnyomozott egy­oldalúságok meghaladása után szükségképen látszott előrej­leni. Itt sem más ugyan még most az ésszerűség fogalma, hanem csak föladat, mely a közte és az egész értekezésnek föladata közt levő viszony tekintetéből is követeli a gondos megoldást. Azonfölül a már mondottak következtében olyan itt e föladat, melynek alapos kifejtése és belszükségű tarta­lommali ellátása magának a benne és általa önmagát érvé­nyesítő észnek áll érdekében. Az egyoldalú bölcseletek se­hol sem idézhették eddig elő az óhajtott megnyugvást, mert az, a­minek megtudatolt leírása után az ész szünet nélkül tö­rekszik , nem a viszonylagos, hanem az általános egység. Igaz, hogy a viszonylagos egység fejlesztése sem hajtathatott végre az ész befolyása nélkül ; ez azonban nem elég, mert a közvetlen és közvetett befolyás között mindig nagy a kü­lönbség. Ott, hol a korlátolt egyoldalúság bír túlnyomóság­gal, a közvetlen befolyást nem a korlátokon túlterjedő ész, hanem az egyoldalúságokban mozgó értelem gyakorolja : az ész tehát, alárendeltségre szoríttatván, a viszonylagos egysé­geken belül sehol sem találhatja magát egészen kiegészí­tettnek. És mégis, ha valaki az ész szabad mozoghatása vé­gett azt kívánná , hogy az értelem a maga egyoldalúságaival egészen hagyjon föl, az nagyon fonákul ,cselekednék , mert oda, hol az ész a szabad mozgást közvetlenül gyakorolhatja, csak az értelem hosszú és törekvényes útján lehet igazán eljutni. Nyomatékozottan iktatjuk ide az „igazán" szót, mert a philosophián belül is számtalanszor tapasztalhatni, hogy az öncsalódás az ész birodalmába bejutottaknak hozzá­szólha­tási jogával még azokat is föl szereti ruházni, kik a bejutha­táshoz szükségelt működések gyakorlására hivatva sincsenek.

Next