Magyar Akadémiai Értesítő, 1859 (Pótkötet)
A philosophiának physiologiai fordulatáról Némethonban. Almási Balogh Sámuel
A PHILOSOPHIÁNAK PHYSIOLOGIAI FORDULATÁRÓL. 153 philosophiának. Ennek elve és eleme az általános azonság, de ez örökre megismerhetlen és önmagába burkozott volna, ha magát mint alanyiság a tárgyiságba át nem változtatná, mely átváltozásnak a jelenete (erscheinend) és véges természet a jelképe." (L. Vorlesungen über die Methode des akademischen Studiums. Von F. J. W. Schelling. Tübingen, 1803, 254. 1.). Schütting természetbölcseletét leghívebben és legterjedelmesebben Okén vitte ki. a Schelling általános közönyét (különzetlenségét ? absolute Indifferent) való nevén semminek (Nichts) nevezvén , és szinte Schelling szerint ezen semmiben rejlő kettős oldalt, ú. m. istent és világot megkülönböztetvén, ezen ugyanazonos kettősségből összealkotta az egész mindenség létszerességét (organismus) minden különféleségeiben, anélkül, hogy a minden egység elvét pillanatig is elhagyná, és ekként felállított egy physiologiai pantheistikus rendszert, melyben a mindent fel- és összefogó ritka talentumot, vagy a kivitel merészségét, vagy a minden különfélék folytonosan egységre vivésében s azonosításábani ügyességét bámuljuk-e inkább ? nehéz volna egyelőre elhatározni. Elég hozzá, hogy kik ő utána e philosophiai bölcseleti úton járdaltak, Schelling mellett őtet vették kiváltképen kalauzul, mint e részbeni tovább fejlődésre gazdagabb kútfőt. Ezek közé tartozik a sokféle képzettségű, mély gondolkodású philosoph és természettudós Carus, ki Psyche czímű híres munkájában. Schelling szellemében felvévén elvül, hogy minden tudatos a tudattalanból (tudatnélküliből) származik, az aethert (mit Okén anyagi semminek, de egyszersmind minden élet elvének mond) veszi alapul, és ezen aetherből, de melylyel az isteni mindig elválhatlanul együtt van, hozza le az életművezet kifejlődését, növekedését, fokozatait, az állatok lelkét, s majd az emberét is, a tudatnélküliség állapotától fogva minden életkorokon keresztül azon fenső pontig, melyen az ember teljes öntudatú és szabadsággal bíró szellemmé lesz, s mint ilyen a természeten felül emelkedve egyéni életét állandóan megtartja, azaz halhatlan. Fechner, a szellemdús és eredeti gondolkodó fő (kit azonban néhol ábrándosnak mondhatnánk, ha munkáját sze-