Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 1. kötet, 1860
Számok - 1860 / 3. szám
A TISZA SZABÁLYOZÁS TÖRTÉNETE. 245 foglalkoztak azzal , mind e mellett a megindításra nézve valósággal semmi sem történt, mígnem az l4bliki rendkívüli árvíz után József nádor ezen év junius hava 12-dikén a Tiszaszabályozás tárgyában a helytartó tanács néhány tagjaiból és e czélra meghívott tiszai birtokosokból álló értekezletet tartatott, melyben már akkor a magyar helytartósághoz a közlekedési osztály elnökéül kinevezett Széchenyi István gróf részt vett, és ekkor ezen fontos ügy életbe léptetését és vezetését — öt oly kitünöleg jellemző erélylyel, fáradhatlan buzgósággal, kitűréssel és gyakorlati tapintattal megindítá. Csak a ki eleven emlékében tartja hazánk akkori autonomicus megyei életét, azon személyes szabadságot, melyet hazánk birtokosai élveztek, azon kölcsönös respectálását a különböző érdekeknek, azon jogot, melyet mindenki bírt az őt érdeklő tárgyakhoz szóltani oly mértékben, minővel egy nemzet alkotmánya sem volt szerencsés leírhatni. Ítélheti meg, hogy az egész Tisza völgyét — mely 22 külön törvényhatósághoz tartozott — egy közös nagyszerű munka kiviteléhez rövid hónapok alatt egyesíthetni oly kitűnő és gyakorlott tapintatú egyéniség kívántatott, mint gróf Széchenyi, és azon közösségi hazafiúi érzet, s önkormányzati józanság, mely nemzetünknek annyi századon keresztül egyik fő jellemvonásához tartozott. Miért jellemeztem tovább gróf Széchenyink e téren kifejtett tevékenységét épen ezen tisztelt körben, a magyar tudományos Akadémiában, hol annyian vannak még, kik élő tanúi annak, mily erélylyel és tevékenységgel tudott , a legszentebb hazafiúi érzet által lelkesítve kezdeményezni, a kezdeményezettet nagggyá nevelni, és erősíteni ? Hiszen azt is, hogy nemzetünknek már évtizedek előtt megalapíttatott akadémiája — mely még a viszszás körülmények súlya alatt is képes volt a szellemi haladás és nemzeti erősödésért oly kitűnő sikerrel működni — neki köszönhetjük. A végzet hatalma megengedé indítani gr. Széchenyinek e nagyszerű munkát ; de az alap, melyre fektető, erősebb volt, hogysem, midőn már azt tovább nem vezetheté, végkép megszűnt volna ; és mi, kik, mihelyt lehetett, ismét elfoglalók azon helyet, melyre ő állított, hogy bevégezni segítsük, amit