Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 2. kötet, 1861

Schelling philosophiai álláspontjairól. Horváth Czirilltől

SCHELLING PSZILOSOPHIAI ÁLLÁSPONTJAIRÓL. 391 amaz elnevezések, melyekkel azután a hozott ítéletek, még napjainkban is, támaszoltatnak. Ilyen a tény. Volt idő, melyben e tény senkit sem döbbentett meg. Schelling valódi rendszerét, több évtizeden keresztül, mély homály fölé. A­mi tőle kiadva jön, igazolni látszott mindazt, a­mit az elnevezések gyaníttattak. Ha fölszólalt, kevesen ért­hették, mert amaz intellectualis intuitio, melyet ő a philoso­phiának egyedüli orgánuma gyanánt tekintett, saját ítélete szerint sem volt mindenkinek osztályrésze. De ha volt volna, is, önmaga nyilvánítá, hogy valódi rendszere még mindig várandó. Tartott ugyan belőle Münchenben is Berlinben is előadásokat, de nem bocsátotta közre. Sőt Paulus ellen, ki a közre­bocsátást megkísérlette, pert is indított. Valódi rend­szere csak Ragazban történt halála után adatott ki. Előttünk van tehát most már Schelling magasztos szel­lemének egész philosophiai szervezete. Olvashatja és tanul­mányozhatja azt mindenki. De épen azért, mivel az most már előttünk van, és mivel azt most már mindenki olvashatja és tanulmányozhatja : nem csak az előttünk fekvő eszmeszerve­zet, hanem az általában vett igazságosság is követeli , hogy a szóba hozott elnevezésekből származható kérdések iránt tisz­tára lőjünk. Igaz-e, hogy Schelling atheus ? igaz-e, hogy pan­theista? igaz-e, hogy mysticus? igaz-e, hogy romanticus? Fölötte csalatkoznék, a­ki e kérdéseket a philosophia ügyé­ben nyomatékosaknak nem tartaná. Ideje tehát, hogy Schellingnek irányában igazságosak legyünk. Ezt téve igazságosak leszünk a ph­ilosophiának ügye iránt is. De hogyan? Nézetünk szerint az óhajtott czélhoz csak egy út vezet. Ezen út : a Schelling rendszerével való megismerkedés. Mi hogy annál biztosabban megtörténhessék, minden más előtt amaz álláspontok iránt kell eligazodnunk, melyekről Schelling philosophiai életének fejlődése tárgyal­tatni szokott. Ha ezen álláspontok iránt kellőleg el nem iga­zodunk, lehetetlenné válandik ama nézetbeli ködrétegek szét­oszlatása, melyekbe immár a Schellingre vonatkozó ítéletek beburkolództak. Platóval szeretik őt összehasonlítani. És mél­tán. De épen azért, mivel az összehasonlítás méltán történik.

Next