Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 3. kötet, 1862
Számok - 1862 / 2. szám
180 HORVÁTH CZIRILL fejlesztetik, nem gyakorolhat még ott eldöntő hatalmat a fejlesztésen belül alapul szolgáló álláspont fölött. Mi a természetphilosophiát és a transscendentális philosophiát Fichte álláspontjáról szerkesztett részegészeknek tartjuk. Igaz ugyan, hogy az, ami a transscendentalis philosophiának harmadik részében a művészetről mondatott, nem Fichte, hanem Kant nézeteire vonatkozik , ámde mivel itt nem az ilyféle vonatkozásról, hanem az érvényesített álláspontokról van szó , e vonatkozás, melynek megérintését Erdmann sem mulasztotta el, a kérdés alatti dolgon nem változtat. Hogy azonban Schelling szellemének viszonyaival és gondolatainak menetével annál biztosabban megismerkedhessünk , menjünk azon pontig vissza, melylyel Kant a német philosophiának alapvetését megkísértette. Midőn Kant a korában divatozó dogmatismus ellen síkra szállott, egy oly feladatot pendített meg, mely a philosophia múltjának előkozmányaira nézve útbaigazítóvá, jövőjének mozgalmaira nézve pedig irányadóvá lön. E feladat így fejeztetett ki : hogyan lehetségesek előleg az összekötő ítéletek ? Na ezen kérdést elemeire fölbontjuk és az ezek között található viszonyokat élesebben átvizsgáljuk, világos lesz előttünk , hogy ezen kérdésnek ily jelentése van : hogyan lehet az, ami a philosophiában empiricumnak neveztetik, vagyis az, ami a tapasztalás által adatott, gondolásilag szükségképenivé ? A tapasztalás által adottak sorához tartoznak például a közvetlenségre vonatkozó képzeletek és fogalmak. Kant válasza, melyet az iménti kérdésre adott, nem volt kielégítő. Azon esetleges anyagot, mely az ő nézete szerint a tapasztalás által adatik, sem a szemlélésnek sem a gondolásnak előleges formái nem szabadítják meg az úgynevezett esetlegességtől. Utána két egyén tünt föl, kik az érintetett föladat megfejtésére vállalkoztak: Fichte t. i. és Herbart. Mindegyik azt ítélte önmagáról, hogy Kant követője. Mi annál különösebbnek látszik, minél inkább ellenkeznek egymással az általuk szerkesztett rendszerek. Annyi bizonyos, hogy mindegyik Kant Criticismusából indult ki , ámde mivel annak oldalai közöl az egyik ezt, a másik amazt választotta kiindulási pontul, nem nehéz rámutatni a közöttük fenforgó ellenkezés okára.