Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 5. kötet, 1865

1865 / 1. szám - Cartesius ismerettana. - Horváth Cyrilltől

CARTESIUS ISMEI­ETTANA. 113 az egyelvűség, emez a kételvűség mellett buzog. De lehetsé­ges-e, hogy ezek ugyanazon philosophiai rendszerben előfor­duljanak? Lehetséges-e, hogy az annyira elhíresedett carte­sianismus ellenmondó elemekből álljon? Két eset adhatja itt magát elő. Vagy nem igaz, hogy Cartesius systemájának egyetlenegy főelve van ; vagy, ha igaz, hiánynak kell vala­hol benne lenni, mely a különböző felfogásra okul szolgált. Az egyelvűséget maga Cartesius vallotta, midőn a „cogito, er­go sum" által az egész philosophiának alapját mutatta be : azt kell tehát innen következtetnünk, hogy a hiány, mely a meg­hasonlást előidézte, nagyon mélyen rejlik. De akár létezzék ez a hiány akár nem, az újkori philo­sophiának érdekében áll azt tudni : vájjon az a harcz, mely az identicismus és dualismus között még napjainkban is tart, a cartesianismusból származtatható-e vagy nem. Könnyebb haladhatás végett pillantsunk egy kissé visz­sza. Ki volt már az előadottakban emelve, hogy eddig az igaz­ság és a bizonyosság csak subjectív jelentéssel bírhatott; vala­mint az is, hogy eddig Cartesius által sem a gondolás sem a lét nem volt a közönséges modorban fölfogva. Az a gondolás, mely az imént említett azonságban szerepel, a minden idegen­szerűtől megtisztított gondolás. Az a lét, mely a gondolással azo­nos, a tiszta lét. A tiszta gondolás és a tiszta lét egysége volt az, a­mit Cartesius a simplex intuitio által fölfogott. Ezen így fölfogott egységben áll az önbizonyosság, melyet a „cogito, ergo sum" fe­jezett ki. A tiszta gondolás és a tiszta lét egységét az én képviseli. A tiszta gondolás az énnek gondolása, a tiszta lét az énnek léte. De mi az különösen, a mi minket ezen énhez eljuttatott? Ennek értésére itt nagy szükségünk van , mert ha itt sem a gondolás sem a lét nem fogatott föl a közönséges modorban , megeshetik, hogy az érintett egységet képviselő én sem azon én, melyet közönségesen annak szoktunk nevezni. Mi tehát kü­lönösen az, a­mi minket ahhoz a képviselő énhez eljuttatott? Vannak, kik e kérdésre így válaszolnak : az abstractio és reflexió, melyek azonban rüszint véget értek, mihelyt az én önmagához jutott. Ez azok válasza, kik előtt az újkori philosophián belül oly sokszor emlegetett én nem egyéb mint lelketlen elvontság; kik szerint a speculáló én csak azért PHILOS. T. T. Közt. V. KÖT.

Next