Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 5. kötet, 1865
1865 / 1. szám - Cartesius ismerettana. - Horváth Cyrilltől
CARTESIUS ISMEIETTANA. 113 az egyelvűség, emez a kételvűség mellett buzog. De lehetséges-e, hogy ezek ugyanazon philosophiai rendszerben előforduljanak? Lehetséges-e, hogy az annyira elhíresedett cartesianismus ellenmondó elemekből álljon? Két eset adhatja itt magát elő. Vagy nem igaz, hogy Cartesius systemájának egyetlenegy főelve van ; vagy, ha igaz, hiánynak kell valahol benne lenni, mely a különböző felfogásra okul szolgált. Az egyelvűséget maga Cartesius vallotta, midőn a „cogito, ergo sum" által az egész philosophiának alapját mutatta be : azt kell tehát innen következtetnünk, hogy a hiány, mely a meghasonlást előidézte, nagyon mélyen rejlik. De akár létezzék ez a hiány akár nem, az újkori philosophiának érdekében áll azt tudni : vájjon az a harcz, mely az identicismus és dualismus között még napjainkban is tart, a cartesianismusból származtatható-e vagy nem. Könnyebb haladhatás végett pillantsunk egy kissé viszsza. Ki volt már az előadottakban emelve, hogy eddig az igazság és a bizonyosság csak subjectív jelentéssel bírhatott; valamint az is, hogy eddig Cartesius által sem a gondolás sem a lét nem volt a közönséges modorban fölfogva. Az a gondolás, mely az imént említett azonságban szerepel, a minden idegenszerűtől megtisztított gondolás. Az a lét, mely a gondolással azonos, a tiszta lét. A tiszta gondolás és a tiszta lét egysége volt az, amit Cartesius a simplex intuitio által fölfogott. Ezen így fölfogott egységben áll az önbizonyosság, melyet a „cogito, ergo sum" fejezett ki. A tiszta gondolás és a tiszta lét egységét az én képviseli. A tiszta gondolás az énnek gondolása, a tiszta lét az énnek léte. De mi az különösen, a mi minket ezen énhez eljuttatott? Ennek értésére itt nagy szükségünk van , mert ha itt sem a gondolás sem a lét nem fogatott föl a közönséges modorban , megeshetik, hogy az érintett egységet képviselő én sem azon én, melyet közönségesen annak szoktunk nevezni. Mi tehát különösen az, ami minket ahhoz a képviselő énhez eljuttatott? Vannak, kik e kérdésre így válaszolnak : az abstractio és reflexió, melyek azonban rüszint véget értek, mihelyt az én önmagához jutott. Ez azok válasza, kik előtt az újkori philosophián belül oly sokszor emlegetett én nem egyéb mint lelketlen elvontság; kik szerint a speculáló én csak azért PHILOS. T. T. Közt. V. KÖT.