Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 5. kötet, 1865
1865 / 1. szám - Cartesius ismerettana. - Horváth Cyrilltől
CARTESIUS ISMERETTANA. 115 létezés a kölcsönös szükségelésről, a kölcsönös szükségelés a közöttük levő viszonylás szükségességéről tesz bizonyságot. E szükségleges viszonylásnál fogva van, hogy az énnek akkor, midőn önmagára reflectál, abstrahálnia kell mindentől, ami nem ő , és midőn arra reflectál, a mi nem ö, abstrahálnia kell önmagától. Mik után itélve bizvást mondhatni : 1) az én akkor, midőn önmagára reflectál, a nem-éntől pedig abstrahál, reflectál önmagára, mint az önbizonyosság és az önigazság egységére; abstrahál pedig a nem-éntől, mint az énre nézve nem bizonyostól, nem igaztól. Mondhatni továbbá : 2) az én akkor, midőn a nem-énre reflectál, önmagától pedig abstrahál, reflectál a nem-énre, mint rá nézve bizonytalanra és igaztalanra ; abstrahálja pedig azt önmagától, mint az önbizonyosság és az önigazság egységétől. Mi ha úgy van, állíthatni-e alaposan, hogy akkor az önmagát szabadon biró én lelketlen elvontság? állíthatni-e, hogy akkor az ő állapota quietismusi dermedtség? Állíthatni-e, hogy a speculatio kiürítő eszköz? A valódi speculatio sem az abstractiot a reflexió nélkül, sem ezt ama nélkül nem érvényesíti. Ha tehát valaki azt nem teljesíti úgy, az nem a speculationak, hanem az azt nem teljesítőnek hibája. A valódi speculatio valódi életfejlés, következőleg a tiszta gondolásban önmagát fölfogó én nem lehet merő abstractum. De mi az tulajdonképen, amitől az önmagát tisztán tevő én abstrahál ? Kétségkívül az, ami őt idegenszerüleg meghatározta. Vagy más szavakkal. Mivel az ént idegenszerüleg meghatározó lények az énben a benne előhozott meghatározottsági elemek által vannak jelen, azért az én akkor, midőn abstrahál, saját határozottságának elemei közöl azoktól fogja magát abstrahálni, melyek benne más által hozattak elő. Ennélfogva az önmagát tisztán fölfogni akaró én saját határozottságaiban kétféle elemet talál. Az egyikben önmagánál van, a másikban nincs. Amaz eredeti, ez nem az. Amazt ő hozta elő ; emezt más okozta. Amaz bizonyos ; ez nem. Midőn amazra reflectál, megszülemíti az önbizonyosságot ; midőn emerre reflectál, tért nyit a kétkedésnek. Amazt, mint bizonyost, igenli; emezt, mint bizonytalant, tagadja. Amazt ige-8.