Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 5. kötet, 1865

1865 / 1. szám - Cartesius ismerettana. - Horváth Cyrilltől

CARTESIUS ISMER­ETTANA. 115 létezés a kölcsönös szükségelésről, a kölcsönös szükségelés a közöttük levő viszonylás szükségességéről tesz bizonyságot. E szükségleges viszonylásnál fogva van, hogy az énnek akkor, midőn önmagára reflectál, abstrahálnia kell mindentől, a­mi nem ő , és midőn arra reflectál, a mi nem ö, abstrahálnia kell önmagától. Mik után itélve bizvást mond­hatni : 1) az én akkor, midőn önmagára reflectál, a nem-én­től pedig abstrahál, reflectál önmagára, mint az önbizonyos­ság és az önigazság egységére; abstrahál pedig a nem-éntől, mint az énre nézve nem bizonyostól, nem igaztól. Mondhatni továbbá : 2) az én akkor, midőn a nem-énre reflectál, önma­gától pedig abstrahál, reflectál a nem-énre, mint rá nézve bizonytalanra és igaztalanra ; abstrahálja pedig azt önmagától, mint az önbizonyosság és az önigazság egységétől. Mi ha úgy van, állíthatni-e alaposan, hogy akkor az ön­magát szabadon biró én lelketlen elvontság? állíthatni-e, hogy akkor az ő állapota quietismusi dermedtség? Állíthat­ni-e, hogy a speculatio kiürítő eszköz? A valódi speculatio sem az abstractiot a reflexió nélkül, sem ezt ama nélkül nem érvényesíti. Ha tehát valaki azt nem teljesíti úgy, az nem a speculationak, hanem az azt nem teljesítőnek hibája. A valódi speculatio valódi életfejlés, következőleg a tiszta gon­dolásban önmagát fölfogó én nem lehet merő abstractum. De mi az tulajdonképen, a­mitől az önmagát tisztán tevő én abstrahál ? Kétségkívül az, a­mi őt idegenszerüleg meghatározta. Vagy más szavakkal. Mivel az ént idegensze­rüleg meghatározó lények az énben a benne előhozott meg­határozottsági elemek által vannak jelen, azért az én akkor, midőn abstrahál, saját határozottságának elemei közöl azok­tól fogja magát abstrahálni, melyek benne más által hozat­tak elő. Ennélfogva az önmagát tisztán fölfogni akaró én saját határozottságaiban kétféle elemet talál. Az egyikben önmagá­nál van, a másikban nincs. Amaz eredeti, ez nem az. Amazt ő hozta elő ; emezt más okozta. Amaz bizonyos ; ez nem. Mi­dőn amazra reflectál, megszülemíti az önbizonyosságot ; midőn emerre reflectál, tért nyit a kétkedésnek. Amazt, mint bizo­nyost, igenli; emezt, mint bizonytalant, tagadja. Amazt ige-8.

Next