Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 5. kötet, 1865

1865 / 2. szám - Cartesius Dualismusa. - Horváth Cyrilltől

160 HORVÁ­TH CZIRILL. irányában különösen két álláspontnak kedvezett, a humanisti­kainak és a nationalistikainak. De akár humanistire akár nationalistire tekintessenek amaz ismeretek, lehetetlen, hogy irányukban a teljes megfeledkezés lábra kaphasson. A humanismus alapot veszt, mihelyt rájok nem ügyel; mert ő épen azon ismereteknél fogva határozza meg és fejleszti to­vább amaz érvényességi fokot, melyre valamely nemzet, az emberiség hullámzó életén belül, már is szert tett. A natio­nalisms erélyben fogyatkozik , mihelyt őket föl sem veszi ; mert ő épen azon , nézete szerint, leküzdendő ismeretekben lát oly elemeket, melyek a nemzeti fejlődés tisztaságának és biztosságának tagadólagos föltétei. Innen származik a rájuk vonatkozó viselkedés különbsége. A humanista mindenkép azon van, hogy az emberiség által bármily helyen és bár­mely időben előfejtett műveltségi elemek nálunk is minél in­kább meggyökeresedjenek ; a nationalista ellenben minden­kép oda törekszik, hogy egyedül az részesüljön eredményező pártolásban, a­mi tisztán nemzeti. Oly irányok, melyek, így tartva, sohasem vergődnek ki az ellentétesség határai közöl. Azért van , hogy akkor, midőn a humanista a tisztán emberit érvényesíti, szárnya szegetik a tisztán nemzetinek ; midőn pedig a nationalista a tisztán nemzetit érvényesíti, szárnya szegetik a tisztán emberinek. Amaz egyedül a tisz­tán emberibe, emez egyedül a tisztán nemzetibe helyezi azt, a­mi a nemzet életének valódi becssúlyát teszi. Oly egyolda­lúságok , melyek , hiányos fölfogásból eredvén , szükségké­pen hozzák elő a csapongások különbféle fajait. Hogy a csapongások állapota nem rendeltetésszerű álla­pot , mindenki tudja ; azt azonban, hogy az ily állapot csak kárhozattal végződhetik , nem akarja mindenki tudni. Pedig úgy van. Csak az oldhat jól, a­ki jól kötött. A humanis­musnak is, a nationalismusnak is megvan a maga rendelte­tésszerű határa, melyen túl a vétkes elsodrásban vagy a vét­kes elmaradásban nyilvánuló lakolás kezd dulakodni. A csa­pongó humanismus tartalmasít, de rendeltetésszerű alakítás nélkül; a csapongó nationalismus alakít, de rendeltetésszerű tartalmasítás nélkül. Közös eszközük , az elvont erőszakolás .

Next