Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 5. kötet, 1865

1865 / 1. szám - Cartesius bölcsészeti főelve. - Horváth Cyrilltől

46 HORVÁ­TH CZIRILL. azon értekezésben adta, mely Apáczai Csere Jánosra, mint bölcsészre, vonatkozott. Állításai nem találkoztak mindenütt öszhangzó nézetekkel. Az, hogy Csere János Cartesius elvét vallotta, nem volt felötlő ; ámde midőn az jön állítva, hogy azon elfogadott elv legelső kimondója szent Ágoston volt, az állí­tás nem látszott eléggé bizonyosnak. Minek következtében az igazság igényli, hogy itt a szent Ágoston és Cartesius között feltalálható viszonyra visszapillantsunk. E két állítás volt különösen kiemelve : a) az új kor phi­losophiai elvét szent Ágoston mondotta ki legelőször ; b) ezen elvet későbben Cartesius állapította meg. Azon egy a gondo­lat, mely körül az ügyálladék forog, de különbözők voltak a viszonyok, melyek között a gondolat felfogatott. Szent Ágos­ton szellemi foglalkodása nem szükségelte, hogy gondolatai­nak egészletét arra fektesse, Cartesius ellenben oly ebet ál­lított föl benne, mely philosophiájának egyik sarkpontját te­szi. És e különbségről soha sem kell megfeledkeznünk, h­a azt akarjuk, hogy az érdemből mindegyiknek kijusson a magáé. Minek okáért adjunk itt helyet néhány fölvilágosító idé­zetnek. Szent Ágoston munkáiban a következők olvashatók : Nunc aliud nihil ago, quam me ipse purgo a vanis perniciosisque opinionibus. Acad. Lib. II. c. 3. — Sunt, qui ista omnia, quae corpoiis sensu accipit animus , opinionem posse gignere confitentur, scientiam vero negant. Quam tarnen volunt intel­ligentia contineri, remotamque a sensibus in mente vivere. Et forte in eorum numero est sapiens î J le, quem quaeriinus. L. III. c. 10. 26. — Ibat animus meus per formas corporcae, et converti me ad animi naturam, et non me sinebat falsa opi­nio, quam de spiritualibus habebara, verum cernere. Et ir­ruebat in oculos ipsa vis veri et avertebam palpitantem men­tem ab incorporea re ad lineamcnta et colores et tumentes magnitudines. Et quia non po.teram ea videre in animo, puta­bam me non posse videre animum rnoum. Confess. L. IV. c. 15. 24. — Nullo modo autem recte dicitur sciri aliqua res, dum ejus ignoratur substantia. De Ti iriit. X. 16. — Natura sua cogit ubique ununi quaerere. De Ord. 1. 3. — Noli foras ire, in te ipsuin redi, in intcriore ho nine habitat Veritas. Si tuam nam-

Next