A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 1867 (1. évfolyam)

1867 / 1. szám

A keletieknél meg a görögöknél is találkozunk; új, mert a ph­ilosophia törté­netének fordulatpontjainál okvetlenül előkerülé­si meghasonlás egyfelől bizonyos életviszonyokhoz kötött, másfelől bizonyos ítéleteken nyugvó tények által szokott megnyilatkozni. A té­nyek különböző alakot öltenek ; az ítéletek különböző tételekben tű­nnek föl. A tények megkülönböztető jegyeiket az ítéletektől kapják, de a kül­ső viszonyok sem vonulnak el fölöttük minden nyomhagyás nélkül. Az ítéletek sajátságait a tételek adják értésünkre. Hogy mennyi és mily be­folyással bíró tételek hozattak legyen már eddig napfényre, a philoso­phia történetéből tudjuk. Az a gond, m­ely megállapításukra lőn fordítva, mindenkor nagy volt. Az eredményt a következő két tétel fejezi ki : a) A philosophiai módszerekre vonatkozó ismeretek most már teljesen meg­nyugtatók; b) A philosophiai módszerekre vonatkozó ismeretek még most sem teljesen megnyugtatók. A feladatunk érdekében alakított tételek között ezek most a leg­kiválóbbak. E két tétel a philosophiai módszer múltjának eredménye, je­lenének visszatükrözője, jövőjének alapja gyanánt tekinthető. Kiviláglik a mondottakból : a) hogy az egymással meghasonlott böl­csészek két félre szakadtak ; b) hogy ezen meghasonlás a philosophiai módszerek körül forog ; c) hogy az ezen módszerekre vonatkozó isme­retek az egyik fél szerint teljesen megnyugtatók ; a másik szerint ellenben még most sem olyanok. Mik után itélve a szóba hozott meghasonlás ténye­zői a bölcsészek­­ tárgya a philosophiai módszerek egysége ; a tényezők és a módszerek között fennálló viszonynak kifejezői az ismeretek. E pontok, így véve, világosak , de azért korántsem állíthatni, hogy akármily fennakadás ellen is biztosítók legyenek. Pedig ez lenne kívánatos, mert nem akármind ismeretség az, a­mire itt törekedünk, hanem a szorosan vett methodológiai eligazodottság. Hogy ezen eligazodottság mind tar­talmára, mind terjedékére, mind egészletére nézve biztosító támaszpontot szükségeljen, az oly igazság, melyet csak említeni kell. De hol keressük itt most ama biztosító támaszpontot ? A jelen a multat is, a jövőt is magában foglalja , a multat eredmé­nyénél, a jövőt alapjánál fogva , legtanácsosabbnak hitszik tehát itt, ha gondolataink folyamítását a philosophiai módszerekre vonatkozó is­meretek mostani állapotánál, vagyis ha azon két, már előadott ítéletnél indítjuk meg, melyek épen az érintett állapotot tükrözik vissza. Első, a­mivel e tételeknél találkozunk, e kérdés : minő tételek ezek ? Hogy e kérdés itt csakugyan nem fölösleges, azt a rá adatni szokott fe­leletek különbözősége, meg az irányában fölhasználható szempontoknak sokasága is világosan mutatja. Némelyek szerint e tételek ellenkezők, mások szerint különbözők. Vannak, kik őket ellenmondóknak ítélik. Annyi kétségen kívül van, hogy az első igenlő, a második tagadó. A mi­nőség e különbözőségéből indul azután ki azok nézete, kik szerint az egyik tétel elfogadása szükségképen hozza magával a másik elutasítását. E fonák viselkedés okát némelyek a kérdés alatti tételek pártoló­inak vagy ellenzőinek alap­iasságában keresik; de hibásan, mert akárhol

Next