A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 1875 (9. évfolyam)
1875 / 1. szám
о IT gуя пякко г a //-dik osztály első ülése. Hо г Vath Mihály r. t. osztályelnök elnöklete alatt. 3. (1) Apáthy István, az 1873-ik évi nagygyűlésen megválasztott levelező tag, felolvassa székfoglaló értekezését : »A kényszer-egyességről a csőd eljárásban«. Kivonata ez : Előadó feladatául tűzte ki a kényszeregyességet, mint a csődeljárás befejezésének egyik módját jogilag indokolni, s kijelölni azon szempontokat, melyek figyelembe vételével a kényszeregyesség a kereskedelmi forgalom érdekében szükségesnek mutatkozik. A feladat megoldása előtt a kényszeregyesség történeti fejlődésének rövid történetét adja elő, kimutatván azon phasisokat, melyeken a kényszeregyesség intézménye a rómaiaktól kezdve a mai napig átment. A régibb törvények közül különösen kiemelte a hamburgi és a brémai csődtörvényeket , az újabbak közül pedig a franczia csődtörvényt, az olasz és hollandi kereskedelmi törvényeket, a porosz és osztrák csődtörvényt és az 1873-ban megjelent német javaslatot, kimutatván mindezek nyomán, hogy az ujabbkori legislatív hosszas tévelygések után végre is a római jog intézkedéseit fogadta el. Az intézmény jogi indokolásánál érveit a közössségből meríti, mely a csődhitelezők közt létezik, s amely a csődeljárásban a hitelezők többségének kényszerítő jogát és úgy igazolja, mint az államhatalom azon jogosultságát, mely szerint ez az egyesek jogkörét a közérdek szempontjából különféle irányban korlátozza. Magánál a kényszeregyesség berendezésénél értekező az egyesség megkötési idejére, a szavazati jog mikénti megállapítására, az egyesség feltételeire, annak jóváhagyására, és joghatályára, nemkülönben azon okokra, melyek miatt a megkötött kényszeregyesség a hitelezők részéről megtámadható, kíván különös súlyt fektetni. Ezen szempontokat külön tárgyalva, a pozitív törvények intézkedéseire folytonos tekintettel mutatja ki azon intézkedéseket, melyek múlhatlanul szükségesek arra nézve, hogy a kényszeregyesség közgazdászatilag fontos rendeltetésének megfeleljen. Értekezése végén azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a külföld jogi intézményei, melyek nálunk vagy ellenszenvre találnak, vagy csak nehezen honosíthatók meg, a kívánt sikerre csak ugy vezethetnek, ha kellő kritikával választjuk meg s ültetjük át azt, mit viszonyaink követelnek és körülményeink megengednek. Az »Értekezések« során közre bocsáttatik. 4. (2) Henczlmann Imre, r. tag előadja jelentését a székesfehérvári újabb ásatások eredményérül. P. (3) Olvastatik a Történelmi Bizottság átirata, melyben azon kérelemmel