Akadémiai Értesítő, 7. kötet (1896. évfolyam)

1896 / 8. szám

444 Folyóiratok szemléje. 44­3 Pannoniában, és pedig az úgynevezett avar korszak alatt kellett végbe mennie, e szerint a mai magyar nyelv már el is készült vala, midőn Árpádnak tisztán törökül beszélő magyarjai hazánkba jöttek.­­ Az Értesítő­ben a Cziszterczi rend emlékkönyve, Szilágyi Géza Tristia, Popinius A. Horatius, Polignac, Poètes hongrois, Teza, l'Avvele Patrice, Kont J. : La Hongrie czímű munkák vannak ismertetve. Volf György Antapodosis czímmel nyílt levelet intézett a szerkesztőhöz, melyben Pauler Gyulának a múlt füzetben közzétett nyílt levelére válaszol. A füzetet az új magyar könyvek jegyzéke zárja be. 4. Az IRODALOMTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK ez évi 2-ik füzetében dr. Váczy János «Az arkádiai pör» történetét írja meg. Az «arkádiai pör» a mint irodalmunk története a Csokonai Vitéz Mihály emlékkövének ügyében kifejlődött tollharczot elnevezte, a vitázó felekre, Kazinczyra és a debreczeni írástudókra s a magyar szellemi élet alakulására nézve egyaránt érdekes és fontos. Hetedfél évi fogsága után ekkor lép Kazinczy először a nyilvánosság elé, kör­vonalazván röviden, milyen szempontok vezérlik őt írói működésében, s milyen szempontoknak kell vezérelniök a többi magyar írókat is, ha a magyar nyelv és irodalom fejlesztése igazán szívükön fekszik. Csokonai 181­5. január 28-án halt meg s Kazinczy már harmadnapra megírta nekrológját a Magyar Kurirba. Már ekkor czélzást tett arra, hogy költői munkáit ő fogja közrebocsátani. Míg azonban Kazinczy a kiadáshoz szükséges előkészületekkel volt elfoglalva, Erdélyből egy éles visszhang felelt Kazinczy nekrológjára . Cserey Farkas, az ifjú, de gazdag főúr, idb. Wesselényi Miklós sógora szintén szükségesnek találta a Kazinczytól megjavítandó kiadást, de egyúttal indítványozta, hogy a háladatos nemzet nevében ezen hazai verselőnknek emlékezete állandó­sítására állítani kellene egy monumentumot. Kazinczy tetszéssel fogadta az eszmét. A Kulcsár Istvántól 1806-ban megindított Hazai Tudó­sítások júl. 30-iki számában tette közzé fölhívását a művelt közön­séghez. «A kő, úgy végeztük el azt egymás közt — írja Kazinczy — nem a medenczés piedesztálok igen is közönségessé vált formájára lészen állítva, hanem a régiek szép egyszerűségében. A márványba metszett írást e kevés, de sokat jelentő szók teszik : Csokonai Vitéz Mihálynak hamvai. Született 1773. Novemb. 17-d. Meghalt 1805. Január 28-d. Árkádiában éltem én is! A monumentum felső részében pedig a lepe (rút és közönségesebb neve: pillangó) — fog lepdesni.» A debreczeni írók azonban sem az emlékkő alakját, sem a fölírást nem helyeselték. Kis Imre, a cs. és kir. salétromkészítő intézet főfelügyelője s több vármegye táblabírája, Csokonainak régi jó barátja, tolmácsolta Kazinczy előtt a műveltebb közönség felfogását egy magánlevélben, de hivatkozván a városi kör.

Next