Akadémiai Értesítő, 11. kötet (1900. évfolyam)

1900 / 1. szám

Folyóiratok szemléje. 51 ság­ócska posztókalapból készülő kukafej néven nevezett förtelmes álarcz. A leíráshoz a tárgyak rajzmása csatlakozik.­­ Ugyanitt Zathureczky János „Vázlatok a liptói tótság néprajzából" czímen a tót lakodalomról, tutajosról, cserényről és sajt készítés­ről közöl leírást; Margalits Ede pedig a belovár-körösmegyei horvát népszokásokat és babonákat ismertet.­­ Az „Irodalom" rova­tában S. Huszka József „Magyar Ornamentika" czímű művét mél­tatja, rámutatva a szerző kutatásainak nagy hatására a magyar ipar­művészet terén. A szerző bebizonyította, hogy az a magyar stíl, melyet sokan még ma is tagadnak, nemcsak megvan, hanem ezer évesnél nagyobb múlttal is dicsekedhetik. Nagy érdeme a szerzőnek, hogy becses előmunkálataival immár a nemzeti irány érvényesülését e tereken is lehetővé tette. — Apróbb ismertetések tesznek jelentést ugyane rovatban Teleki Tál gr. „Korszakok az ázsiai felfedező utazások történetében" czímű kis értekezéséről. Jastrow M. „ The religion of Baby­lonia and Assyria" művéről és Mocsári­ Sándornak Xantus János fölött tartott emlékbeszédéről —A „Múzeumi ügyek­" rovata Zichy Jenő gróf ázsiai expeditiójának néprajzi eredményeiről való jelentését, közli. Kisebb közlések: Katona Lajos­tól „Néprajzi adalékok Csokonai munkáiban,", „Mária vakító szépsége" (a Tihanyi codex 109. lapján leirt legendá­s analógiái), a „Ha a Maros tinta volna" kezdetű lyrai motí­vumnak egy változata Ugyane folyóirat harmadik füzetében Katona Lajos a Csokonai V. Mihály „Dorottyá"-jának előszavában és Arany J. ..Toldi szerelmé"-ben említett Akastyán-h­egy kifejezés értelméről s eredetéről értekezik. Már Csokonai czéloz reá, Arany pedig határozottan kifejezi, hogy ennek fogalma és neve a Brunszvik-istóriából szivárgott népünk közé; a szó értelme : „mágneshegy a tenger közepén, mely minden hajót és egyéb közeledő tárgyat magához ránt". Akastyán, mint a szerző ki­mutatja, a német agstein, agtstein „succinum, borostyánkő"; tájejtési akstün alakja úgy viszonylik a magyar hangzáshoz, mint borstán (­ borstein, bernstein) a borostyán­hoz. A régiek a másgnes-vasércz tulajdonságát látták a borostyánkőben­ is s ezért alkalmazhatta a népkönyv mágnes­hegy helyett az agstein-hegyet. Maga a Brtunszvik históriáját tárgyaló ponyvairodalmi termék csehből való fordítás, mint a tartalomból s különösen az előforduló tulajdonnevekből kitűnik.­­ A további köz­leményekben Le­m­aye­r Vilibald Niederle Lubor cseh ethnoló­gusnak a szlávság eredetét, és a finn­ugorságnak a szlávságra gyakorolt hatását tárgyaló elméletéről értekezik azon általában kedvezőtlen bírá­latok nyomán, melyek erre vonatkozólag a külföldi szakfolyóiratokban megjelentek. — Mahler Ede folytatja a szumer ősnép nemzetisé­géről szóló értekezését, ezúttal a külföldi tudósok levélbeli nyilat­kozatait közölvén. Oppert álláspontja a szumer-akkád ügyben a követ­kező : 1. Épp oly kevéssé van akkád-szumer nyelv, mint osztrák-magyar nyelv. Az okiratokban található lisan sumeri és lisan akkadi kifeje-

Next