Akadémiai Értesítő, 20. kötet (1909. évfolyam)

Előadások és czikkek - Vargha Damján: A Telyes Bölcseség forrása

478 Vargha Dámján ezt, hiszen a magyar királyleány épületes élete csak megerősít­hette őket a szerzetesi szabályok lelkiismeretes megtartásában s a buzgóság fokozásában. Seuse Henrik is minden esetre olvasta Margit valamelyik legendáját és lelkesedett annak dicsőséges életén. Henrik „Életét" „Elsbet Stagel" tessi Domonkos-rendi apácza írta össze, de maga Henrik átdolgozta, javította és kiegé­szítette utolsó éveiben (­ 1366. jan. 25.), mielőtt az „Exemplar"­ban másik három művével együtt az elüljárók akaratából nyilvá­nosságra került volna. Nem véletlen eset, hogy a magyar Margit apácza legen­dáját („Müncheni kir. könyvtár" 750. sz. kívül) négy külön német, a XV. század közepéből származó kéziratban megtaláljuk, sőt kettőben Henrik „Életé"-vel együtt, egymás mellett. A Margit­legendának ezen legújabban jelzett német codex-másolatait a Joannes Vercellensis-féle német és a magyar legenda szövegével külön alkalommal óhajtjuk összevetni; most csupán jelezni kíván­tuk tanulmányainkban felfedezett négy német új Margit-legenda­szöveget. Annyi kétségtelen, hogy Seuse Henrik „Élete" éppen olyan becses vallási, irodalmi, nyelvi s culturtörténeti szempontból a német irodalomban,­ mint a mi Margit-legendánk a magyarban. A kortörténet, vallásos, tudományos és irodalmi műveltség, élet­felfogás, szerzetesi élet stb. egyező elemekből összealkotva, de más-más helyhez és személyekhez kötötten mintegy tükördara­bokban jelennek meg mindkettőben. De mi reánk magyarokra a Nagyszombati-codex fordításán és az említett Margit-legenda külső kapcsolatán kívül még más szem­pontból is érdekesek a Seuse „Élet"-e és művei; találunk más sajátosan egyező vonást is. — Pelbárt, a nagy magyar scola­stikus író, pestis idején kezdte a Stellariumot ; mikor Seuse a „Büchlein der ewigen Weisheit" czímű német munkáját írta, szintén nagy pestis uralkodott Konstanz környékén. — Pelbárt ki-kitér művében a korviszonyokra, az uralkodó (Mátyás) szeszélyes intéz­kedéseire . Seusénél is találunk ilyet, a­mennyiben szintén fel­említi és pedig megrovó elbírálással bajor Lajosnak XII. János pápával való ellenkezéseit. — Seuse szomorúan említi fel a „modern világi" emberek vallástalan, erkölcstelen életét: ugyan­ezt megtaláljuk Pelbárt művein kívül a Margit legendában is. Seuse Henrik Amandról írja Greith,"-­ hogy tizennyolcz évig gyóntatója volt a magyar Erzsébetnek (III. Endre, utolsó Árpád­házi magyar király leányának), a­ki Töss-ben Domonkos-rendi apáczaéletet élt, és a ki 1336-ban halt meg. Chronologiailag­ ­ Dr. Bihlmeyer Károly i. in: Vorwort, V. 1. 2 Kath. Schweizerbl., 1860, 74. 1.

Next