Akadémiai Értesítő, 36. kötet (1925. évfolyam)
Füzetek - 1925 / 1-5. füzet
Berzeviczy Albert ig. és tt. elnök úr megnyitó beszéde a M. Tud. Akadémiának 1925 január 26-án tartott ünnepi ülésén. Тек. Akadémia! Mai ünnepi ülésünk a Semsey Andorról való megemlékezés céljából hivatott össze, de midőn az e kegyeletes alkalommal összegyűlteket tisztelettel üdvözlöm s az ülést megnyitom, nem feledkezhetem meg róla, hogy ez időben lépjük át a Jókai-centennárium évének küszöbét. Jövő öszszes ülésünk már az évnap — február 18. — utáni időbe esik s több irodalmi és közművelődési társulat és megyei törvényhatóság megelőzött e megemlékezésben. Akadémiánk május hó 10-én tartandó ünnepélyes közülését fogja egészen Jókai emlékének szentelni, melynek már Könyvkiadó Vállalata tavalyi kötetének, Zsigmond Ferenc Jókai könyvének kiadásával is áldozott. Most, mikor e hazában mindenfelé megindul a száz év előtt született korszakosan nagy írói géniusz emlékezetének kultusza, a mi tekintetünk is odafordul a ma, fájdalom, idegent uraló magyar város felé, amelyből 100 év előtt oly nagy fényesség áradott ki a magyar hazára, hogy annak világa még ma is felderíti nemzetünk szomorú éjszakáját. Dicsőség Jókai nevének, dicsőség élete művének, dicsőség a nemzetnek, mely őt szülte, amint Petőfit, Vörösmartyt, Aranyt, Munkácsit szülte, jelét adván a szellemi erő oly hatalmas ősforrása buzogásának, hogy ezt a nemzetet igazságtalan erőszak és önkény megsemmisíteni soha, még megalázni is csak múlóan lesz képes. A Jókai-centennárium évében szerényen, de méltón helyezkedik el mai Semsey-ünnepélyünk. Ritka nagy alkalom az, mely ezt létrehozta, mert a magyar géniusznak kevés oly különszerű, oly sajátos, oly tiszteletreméltó és nemes megnyilatkozását ismerjük, mint aminő a Semsey Andor tudományos szerepe. Nemzetünkről még barátai sem állítják, hogy a természet műhelyének mélyeit kutató, a nyilvánosságtól teljesen elvont, szűk tudósi körre szorítkozó tudományért való lelkesedés uralkodó tulajdonai közé tar-