Akadémiai Értesítő, 36. kötet (1925. évfolyam)

Előadások és cikkek - Négyesy László: A magyar irodalom és költészet fejlődése

313 Ünnepi beszédek azóta, hogy Jókait megismerte 1842-ben Pápán, soha senkit jobban nem szeretett, mint Jókait ; élénk figyelemmel kísérte pályáját. Kecskeméten a maga gyöngybetűivel másolta le Jókai első színdarabját, mely az akadémiai pályázaton dicsé­retet aratott; pár év múlva ő vezette be az irodalomba és nemcsak két költeményt írt hozzá, mint rokonszellemű pályatársához, mit Arany Jánoson kívül senkiről sem ismert el, nemcsak leveleiben bíztatta az írói pályára, hanem a többi közt ezt mondta róla : amit én Jókai iránt érzek, ez igazság szerint nem is barátság, nem is testvéri szeretet, vagy tán e kettőnek keveréke, vagy talán mind a kettőnél több . . . valami le nem írható, s tagadhatatlan, hogy a vilá­gon senki iránt sem érzem azt, egyedül iránta». És jellemző, hogy meghasonlásuk után is Petőfi nem szűnt meg Jókait szeretni. Midőn már nem beszéltek egymással, nem, hónapok óta, a Budavár bevétele alkalmából tartott örömünnepi lako­mán még egyszer utoljára találkoztak. Jókai ezen a lako­mán rövid pohárköszöntőt mondott e szókkal végezve : «Élje­nek azok, akik ezután fognak meghalni a hazáért. — élje­nek örökké!» A költő ekkor feladva a már nyolc hónapos meghasonlást, hozzálépett e szókkal: «Köszönöm, hogy én értem is ittál!» Összekoccintotta vele poharát s ez volt utolsó, de már béksítésre hajló találkozásuk. Jókai is mindannak dacára, mi köztük Jókai első házas­sága miatt történt és mi a meghasonlás főoka volt, mindig szeretettel, csodálattal viseltetett Petőfinek hasonlíthatat­lanul nagy szelleme iránt. Mint dioskurok léptek fel az iro­dalomban, vezetői voltak az akkor létrejött új szellemnek. Jókai gyönyörűen írt a költőről, mikor 1847 márc. 15-ikén összes költeményei megjelentek ; majd, mikor Petőfi megnő­sült, velök együtt lakott; együtt léptek fel és voltak első és legnevezetesebb vezetői a március 15-iki mozgalmaknak; nevök együtt ragyog e nap történelmének lapjain. Utóbb is talán senki sem dicsőítette jobban a költőt, mint Jókai. Ismételve szerepelteti regényeiben, több költeményt írt róla, melyek egyike, A holt költő szerelme, Liszt Ferenc zenéjével halhatatlanná lett, és soha egy alkalmat nem mulasztott el, hogy Petőfiről ne írjon s ragyogó nyelven beszéli el fel­olvasások, cikkek egész sorában azt, amit együtt éltek át, amit a költőben csodált és az emlékezet bámulatos eszméket ad tollára, ha róla ír. Emlékezzünk csak meg arról a bámu­latos bevezetésről, melyet Petőfiről és költészetéről írt, mű­vei teljes kiadásához. Lássunk ebből csak pár szót: «Amit mint költő megálmodott, azt mint ember végig is élte. — AKADÉMIAI ÉRTESÍTŐ 22

Next