Akadémiai Értesítő, 39. kötet (1928. évfolyam)

Előadások és cikkek - SIGMOND ELEK bemutatta a szikesekről írt művének angol kiadását

102 T ünnepi beszédek érzést, amelynek révén az Akadémia a mai napon megjelent, hogy üdvözölje a jubiláló Egyletet. Az Akadémiát üdvöz­letének kifejezésekor kettős érzelem vezeti : egyrészt az elismerés, tisztelet és hála a múltért, másrészt erős bizalom és remény az Egyesület jövő munkássága és f­elvirágozása iránt. 2. A nemzet tanítója. Gyulai Pál, a tanár és tudós. Császár Elemér r. t. beszéde a leányfalusi Gyulai-napon, 1927 szept. 8-án. Három évtizednél hosszabb irodalmi pályafutásomon nem szerzett nekem megbízás olyan örömet, mint a leány­falusi társadalmi egyesület fölszólítása, hogy mint a M. Tud. Akadémia kiküldöttje a mai napon Gyulai Pálról beszéltek, és épen azon a földön, amelyet ő a legjobban szeretett. Itt a Leányfalunak akkor még 14öves, göröngyös útjain, kapasz­kodott föl Gyulai Pál mindennap, kampós botjára támaszkodva, a Messzelátóhoz, itt gyönyörködött, magasról letekintve, az ezüstösen csillogó Dunában s a messze kéklő hegyek koszorú­jában, itt borultak az ő szent feje fölé az erdő szelíden bólingató fái — talán ugyanazok a fák, amelyek alatt most mi jártunk. Kit ne ihletne meg itt a genius loci —- hiszen itt mindenütt, az erdőben és fáiban, a hegyekben és a Duna hullámaiban, Gyulai szelleme él, minden kődarab és minden fűszál az ő emlékét idézi elénk. Az első fölbuzdulás lelkesedése után mégis csakhamar a kétség lett úrrá a lelkemen. Ráeszméltem, hogy Gyulairól beszélni könnyű, ha az embernek hosszú órák állnak rendel­kezésére, de annál nehezebb, ha egy kis félórára van korlá­tozva az ideje. Az egész Gyulait bemutatni, működésének minden oldalát megvilágítani csak úgy futtában, röpke szavakkal nem is lehet, de egyénisége oly rendkívüli gazdag, hogy még akkor is zavarban vagyunk, ha csak egyik feléről akarjuk megrajzolni. S melyik Gyulait válasszuk ? Beszéljünk a kritikusról ? Egész könyvet kellene szentelni a legnagyobb kritikus méltatásának. Szóljunk a költőről? Íveket kellene teleírni, hogy a közönség megismerje igazi valójában ezt a csöndes, de annál mélyebb költői világot. Jellemezzük az embert? Szép föladat, hiszen Gyulai egyike volt az utolsó nagy magyaroknak, minden vonatkozásában eredeti és értékes — de épen ezért külön tanulmányt kíván. Én ezúttal munkásságának azt a felét ragadom meg, amely hozzám, a magyar nemzetnevelés szerény munkájához, Gyulai egykori

Next