Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1971 (78. kötet = Új folyam 16. kötet)

1971 / 9. sz. - A TUDOMÁNYOS MŰHELY PROBLÉMÁI - TARNAI ANDOR: Tudomány- és kritikatörténeti kutatások az Irodalomtudományi Intézetben

A TUDOMÁNYOS MŰHELY PROBLÉMÁI Tudomány- és kritikatörténeti kutatások az Irodalomtudományi Intézetben A társadalomtudományok műhelyeiben kevés témáról esik több szó mostanában, mint a művelődéstörténet és az ideológiatörténet mellett a tudománytörténetről, s nem is jogtalanul: nehéz lenne ugyanis tárgykört találni, amelynek kutatását a legújabb teljesítmények és feladatok időszerűbbnek mutatnák, mint ezét. Messze vezetne, ha most részletekbe menően azzal foglalkoznánk, hogy az új kutatási irányok miért tárultak fel szükségszerűen a tudományok fejlődésének éppen mai szakaszában (noha ilyen okok kétségtelenül vannak), célszerűbbnek látszik ehelyett az okok egyik csoportjából, a historikumból és a praktikumból indulni ki, amelyek a felmerült igényeket a történetiség fonalán fűzik egybe; abból, ami az irodalomtörténetírásban a tudománytörténet iránti érdeklődést minden más társadalomtudományánál korábban felkeltette, s az Intézet vállalkozásának kezdeti mozgatója lett. Az okok jelzett csoportja azért is említést érde­mel, mert a történészek teljesen hasonló érdeklődésében pl. ugyancsak fontos szerepet játszik, de egyúttal megmagyarázza azt, miért éppen az Irodalomtudományi Intézet tűzte először programjára a művelése alatt álló tudományszak történetének feldolgozását, mégpedig az eddigi, hasonló célú vállalkozásoknál lényegesen nagyobb méretekben, és összehasonlíthatatlanul rendszeresebben, mint eddig valaha is történt. A hatkötetes magyar irodalomtörténeti szintézis megírásáról, s a munka során szerzett tapasztalatokról van szó, melynek kidolgozása közben szerkesztő és szerző egyformán érezte, milyen nehéz, néha szinte megoldhatatlan feladat egy-egy kor irodalmát a mű­velődés egészében elhelyezni, s kapcsolatba állítani valamely adott fejlődési szakasz művészetével, tudományával és filozófiájával. Ugyancsak a szintézis szerkesztésekor, az irodalomtörténész-elődök eredményeinek és állításainak kritikai vizsgálata során vált tapasztalati ténnyé, hogy a szemléleti és tárgyi tévedésekben rendszer van, s hogy a helyenkénti túlértékelések és elhallgatások oka végső soron ideológiai természetű. Nyilvánvaló pl., hogy a Gyöngyösi István költői rangja körüli vitában a nemesi és a polgári irodalomszemlélet ütközött meg egymással a XVIII—XIX. század fordulóján, és a nemzeti irodalomról alkotott elképzelések okozták, hogy a hazai latin nyelvű iro­dalmat lehetőleg, de soha nem egészen következetesen, kirekeszteni igyekeztek az iro­dalomtörténetekből. Az is világossá vált, hogy az irodalom egyes korszakaiban az uralkodó eszmék, az irodalomról alkotott vélemények összefüggésben állnak egymással, a rendszerek meglehetősen összetettek, s az egyes elemek történeti változékonysága sem egészen azonos. Más elbírálás alá esnek a műfajtörténeti kérdések, mint pl. az anyanyelv irodalmi alkal­mazásának posztulátuma, és megint másként ítélendők meg a nyelvi kifejezés eszközei­nek alkalmazása, az egyes retorikai figurák gyakoriságának kérdése és más effélék. Feltűnt az is, hogy voltaképpen milyen keveset tudunk a kívánalmakról, a normákról, a kritikai eszmékről, amelyek az egyes korszakokban dominánsokká váltak, és nyilván­valóan erősen befolyásolták az írót művének megírása közben, majd pedig az olvasót vagy hallgatót is, amikor a kész műről valamilyen fokon véleményt formált.

Next