Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1971 (78. kötet = Új folyam 16. kötet)

1971 / 9. sz. - A TUDOMÁNYOS MŰHELY PROBLÉMÁI - TARNAI ANDOR: Tudomány- és kritikatörténeti kutatások az Irodalomtudományi Intézetben

Mindenekelőtt rendkívül széles körű, népes kutatócsoportok szervezésével, melyeknek tagjai előtanulmányaikban előásták volna az anyagot, amit a tervezett szintézisben majd összefoglalni lehet, esetleg azt a megoldást választani, hogy az egyes korszakok egy szerkesztő vezetése alatt dolgozó munkatársak többé-kevésbé kollektív munkájából álljanak össze, lehetett azonban fordított megoldásra is gondolni. Arra nevezetesen, hogy minden korszak megírását egy szerzőre bízza az Intézet, vállalva ezzel azt is, hogy egyéni hajlam, kutatási irány és tájékozottság feltétlenül érvényesülni fog a megírandó kötetekben. Járhatóbbnak végül az utóbbi változat látszott. Általánosan ismert ugyanis, hogy sok munkatárssal meglehetősen nehéz boldogulni, és fokozottan nehéz egy olyan speciális témában, melynél először az alapfogalmakat kell elmagyarázni. A feldolgozásra váró egyes kisebb egységek kijelölése sem járt volna minden nehézség nélkül, s mindezek tetejébe a kisebb méretű feladatok véghezvitelében az egyéni adottságok éppúgy érvé­nyesültek volna, mint a nagy korszakok esetében. Előrelátható volt, hogy ilyen eljárással nem időt nyer, hanem egyenesen veszít a vállalkozás. (Nem beszélve most arról, hogy megfelelő felkészültségű kutatókat sem nagyon lehetett volna találni.) Az Intézet a munkaközösségi megoldás hátrányait alaposan felmérve a mellett dön­tött, hogy a vállalkozást lehetőleg kevés szerzőre bízza. Az irodalomtudomány és kritika történetét nagyjából az irodalomtörténeti szintézis főkorszakai szerint tagolva fel, minden nagy egység megírásával egy szerzőt bízott meg, akiknek meglehetősen önálló hatáskört biztosított, s csak azt kötötte ki, hogy az egymásután következő korszakokat ábrázoló kötetekből a kritikatörténet teljes folyamata megismerhető legyen. Az első kötet (és korszak) a kezdetektől a XVIII. század végéig terjed, a második innen az 1820-as évekig halad előre. A gazdag anyagú XIX. századot 1842, 1870 tája és 1902 tagolja három korszakra; az utolsó, sorrendben hatodik nagy egység a XX. századot foglalja magában, amely három-négy munkatárs gondozásában előreláthatólag több kötetre terjed majd. Minden nagy korszak, bevezetést kap, amely jellemezni hivatott a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyokat, valamint az irodalomtudomány helyzetét és fejlődését elsőren­dűen befolyásoló más tényezőket. Itt kerülnek egyebek között szóba az iskolázás, a tudomány művelőinek társadalmi helyzete, és az irodalmi élet szervezeti formái. A kor­szak-bevezetések látszanak legalkalmasabb helynek az európai és a magyar irodalom­tudomány kapcsolatainak jellemzésére, összehasonlító szempontok kifejtésére, az iro­dalom és más művészetek kritikájának párhuzamaira, s itt kell kiemelni a kritikai mű­fajok fejlődésének jelentős állomásait is, a humanista epigrammától a kritikai esszéig, az írói lexikontól a korszak-monográfiáig. A legfontosabb tanulságokat a zárófejezetek foglalják össze, melyek átvezetnek a soron következő főkorszak tárgyalásához. A nagy vállalkozás előkészítésének első látható eredményeként jelent meg 1967-ben Somogyi Sándor Irodalmunkról, múltjáról szólva c. tanulmánya, majd ugyanebben az évben vitára került a teljes szintézis részletes tervezete. A legújabb felmérés azt mutatja, hogy a kritikatörténeti anyagot a XIX. század végéig tárgyaló kötetek 1973 74-re készülnek el; ugyanekkor indulnak el intenzíven a XX. századi munkálatok, melyek előreláthatólag néhány további évet vesznek igénybe. Az Intézet azt reméli, hogy az új vállakozás hozzásegít az irodalmi gondolkodásban oly fontos kritikai szféra feltárásához, impulzust ad a további kutatásoknak, s a kritikai rendszerek részletes kidolgozása által új szempontokat nyer az irodalomtörténeti munka. Az Akadémia elnöksége és osztályai nem egyszer foglalkoztak a tudománytörténeti kutatások helyzetével és előmozdításának módozataival. Bízni lehet, hogy az Irodalom­tudományi Intézetben folyó munka kedvet és lendületet ad további hasonló kezdeménye­zésekhez, és ugyanakkor lehetőséget is kínál, hogy általa erőteljesebben bekapcsolódjunk a nemzetközi tudományos életbe, a tudománytörténeti szervezetek munkájába. TARNAI ANDOR

Next