Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1973 (80. kötet = Új folyam 18. kötet)
1973 / 12. sz. - HÍREK - A Szegedi Biológiai Központ avatása
vácsolódott. Szigorú és fegyelmezett továbbképzés volt kutatók, technikusok, laboránsok, szakmunkások, adminisztratív dolgozók részvételével. Kialakultak az együttélés és együttdolgozás szabályai és szokásai. Eredmények is vannak már. Az első kutatási eredményekről szóló cikkeket a legrangosabb nemzetközi tudományos folyóiratok publikálták. Az Akadémia elvárja - hangsúlyozta -, hogy olyan kutatási programokon dolgozzanak itt, amelyek reálisak, de merészek is, amelyek valóban önállóak, és amelyek szintáttörést kísérelnek meg az életfolyamatok irányíthatóságában. Az ipar és a mezőgazdaság is sokat vár a biológiai alapkutatásoktól. A gyógyszeripar és a növényvédőszeripar nem nélkülözheti a közeli jövőbe tekintő és új irányzatokat kereső biológiai kutatást. A hazai szerveskémiai és biológiai kutatásnak jelentős mértékben kell közeledni egymáshoz. A növénynemesítés és a biológiai növényvédelem is számos területen sürgeti az új eredményeket. Ezek jogos társadalmi igények, és a most felavatott Szegedi Biológiai Központnak teljesíteni kell ezeket a feladatokat. A szocialista országok tudományos akadémiáinak jelenlevő képviselői nevében V. L. Kretovics üdvözölte az új intézményt és kívánt sikereket a tudományos munkához. L. R. Bloch az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Alapja (UNDP), A. C. J. Burghers az UNESCO üdvözletét tolmácsolta, és kifejezte azt a reményét, hogy a nemzetközi együttműködés hatékonyan segíti majd a biológiai tudományok fejlődését. Szent-Györgyi Albert professzor felszólalásában a tudomány különböző arculatairól szólva szívből jövő jókívánságait fejezte ki a magyar kollégák tudományos munkájához, s hangoztatta, hogy „szülői büszkeséggel" fogja figyelemmel kísérni az intézmény munkáját. Straub F. Brúnó akadémikus, az MTA Szegedi Biológiai Központjának főigazgatója köszönetet mondott az elhangzott jókívánságokért, hangoztatva: az intézmény vezetőinek különös felelőssége ma és a jövőben, hogy az itt dolgozókkal együtt teljesítse egy korszerű kutatóintézet feladatait, hozzájáruljon az egyetemes tudomány fejlődéséhez, az emberiség és ezen belül különösen a magyar nép kulturális és anyagi fejlődésének meggyorsításához, hogy dolgozzék és őrködjék azon, hogy a tudomány eredményeit minél gyorsabban és hatékonyabban lehessen felhasználni a békés fejlődés érdekében. Tevékenységünknek — mondotta — sokrétűnek kell lennie, eredményeinknek jelentkezniük kell nemcsak tudományos publikációkban, hanem a szakemberképzésben, az egészségügyi munkában, a mezőgazdasági és ipari termelés gyakorlatában egyaránt. A továbbiakban a biológus, illetve az enzimológus szemével szólt arról, hogyan vezetett az út egy ilyen interdiszciplináris kutatóintézet létrehozásához. Saját kutatási eredményei és munkatársai eredményeiből vett példákkal bizonyította, hogyan függ össze a tudományok differenciálódásának és integrációjának folyamata, hogyan vált nélkülözhetetlenné a más területek kutatóival való szövetkezés, a komplex interdiszciplináris kutatóintézet létrehozása. Ezután Aczél György, az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében köszöntötte azokat a tudósokat, munkásokat, párt és állami tisztségviselőket, tervezőket és kivitelezőket, akik megoldották ennek az országosan és nemzetközileg is jelentős tudományos létesítménynek a felépítését. Ennek az intézetnek a létrehozása — mondotta — nem a tudománynak nyújtott ajándék, hanem társadalmi szükségszerűség felismerése. A tudomány megnövekedett szerepe tény. Aligha van állam, amely ne törekednék anyagi erőihez képest a tudományok hathatós támogatására. Ezért van különös jelentősége annak, hogy ezt az új tudományos központot a magyar szocialista társadalom, a Magyar Népköztársaság létrehozta, a magáénak tudja. Nagyságrendje, korszerűsége, felszereltsége kiállja az igényes nemzetközi összehasonlítás próbáját. A tudomány és a szocialista társadalom kapcsolatáról szólva, a többi között hangoztatta: a tudomány igazi célja, tartalma az ember legtágabb értelemben vett szolgálata. Az emberhez méltó élet feltételeinek megteremtése, a béke, a tudatos — az öntudatos — emberi lét szolgálata egybeesik a szocializmus tartalmával és céljaival. A továbbiakban kiemelte: a mi viszonyaink között, a mi társadalmunkban a tudomány a társadalom életének szerves része. Egymástól „kérdeznek": a társadalom a maga fejlődésének aktuálisan égető problémáira a tudománytól vár választ, s a tudomány maga is „vallatóra fogja" a társadalmat, hogy válaszolhasson a kérdésekre. Az életközelség, a társadalmi gyakorlattal való kapcsolattartás a tudomány fejlődésének elsődleges követelménye. A tudomány harmonikus kapcsolata az élettel, a társadalommal ma ez a tudomány belső fejlődésének legfőbb feltétele, mozgatórugója. A társadalommal való szoros kapcsolat persze azt is feltételezi, hogy a természet- és társadalom-