Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1975 (82. kötet = Új folyam 20. kötet)
1975 / 3. sz. - ISKOLA ÉS MŰVELTSÉG - PATAKI FERENC: Történelmi-, társadalmi- és politikai nevelés
A nevelés többi körével együtt tűzi ki célul a marxista-leninista világnézet egységes megalapozását, vagyis a filozófiai képzés alapjainak lerakását. Valamennyi társadalomtudományi ágazatnak nem biztosítható külön tantárgy a törzsanyagban, bár a fakultatív képzés ilyen lehetőségeket is nyújt. Tematikailag problémaközpontúnak kell lennie, ami a társadalomtudományok részéről komplex interdiszciplináris megalapozást igényel, és szorosan összefonódik az iskolai, valamint iskolán kívüli közösségi-politikai neveléssel. A történelmi-, társadalmi- és politikai nevelés legfőbb pedagógiai célja egy olyan történeti szemlélet érvényre juttatása, amelynek eredményeként kialakul a tanulókban az össz-emberi műveltséghez való tartozás érzete. (Az Elnökségi Közoktatási Bizottság állásfoglalásából) A Társadalomtudományi Albizottság, amely elemzései és vizsgálódásai során egyszerre és együtt igyekezett áttekinteni a nyelvi-, az esztétikai-, valamint a történeti és társadalmi-politikai nevelés helyzetét és az ezredfordulóig ívelő távlatait, alighanem az utóbbi témakör mérlegelése során találta szemben magát a legtöbb nehézséggel. Jóllehet a történeti és a társadalmi-politikai nevelés és képzés általános feladatai viszonylag könnyűszerrel összefoglalhatók, a valódi nehézségek — mint általában — ezúttal is a gyakorlati kivitelezés, a konkretizálás területén bukkannak fel. S itt már számos elvi és gyakorlati dilemma akad: alább rendre áttekintjük őket. Ilyenformán inkább az Albizottság „műhelyében" folyó vitákba óhajtunk némi betekintést nyújtani. Úgy véljük, hogy ez előnyösebben szolgálja majd az olvasó tájékoztatását, s egyúttal tágabb felületet kínál a gyakorló pedagógusok észrevételeinek megfogalmazásához és kísérletező kedvének felkeltéséhez is. Két általánosabb igényű támpontot mindenképpen célszerű előrebocsátani. Mindkettő abból a köztudott tényből ered, hogy az intézményes iskolaügy rohamos kiterjeszkedése, az életmód átalakulása és a tudományos-technikai fejlődés meggyorsulása valamennyi fejlett és gyorsan fejlődő országban sajátosan átalakította magának az iskolának a társadalmi funkciórendszerét. A tankötelezettség kiterjesztése az iskolát gyakorlatilag az egész ifjúság életének és fejlődésének színterévé tette — éspedig egy mind hosszabb ideig tartó életszakaszban. Ilyen körülmények között, először is, világszerte új módon került szóba az iskola lehetséges hatása és befolyása az új nemzedékek társadalmi-politikai arculatának és elkötelezettségének alakulására. Számos országban heves viták zajlanak arról, milyen új ismereteket, eljárásokat és tevékenységeket kell bevonultatni az iskolába, hogy élni tudjon az imént említett tényből eredő, újszerű lehetőségeivel. Kevesen tudják például, hogy manapság a legtöbb amerikai szövetségi államban nem kaphat középiskolai végbizonyítványt az a diák, aki nem végzett el egy „A mai kommunizmus" vagy ehhez hasonló című és deklaráltan a nemzetközi ideológiai harc szolgálatában álló tantárgyat. Vagyis az ifjúság társadalmi-politikai nevelése — s ez a második figyelmet érdemlő előzetes tény - világszerte kifejezettebb és sokrétűbb lett az iskolában. Korunk nagy emberi, valamint társadalmi és politikai kérdései végighullámzanak az iskolán, s intézményes alakot öltenek az iskola munkájában és életében. Röviden: napjainkban az iskola sokkal inkább és sokkal szervesebben bele van ágyazva a két társadalmi rendszer világméretű versengésébe, két