Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1975 (82. kötet = Új folyam 20. kötet)

1975 / 5-6. sz. - A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA JUBILEUMI KÖZGYŰLÉSE - BOGÁRDI JÁNOS: Széchenyi szerepe a hazai műszaki fejlődésben

ként már korábban is történtek jelentős lépések. A 18. század második felétől mind jobban erősödött a Tisza környéki elvadult állapotok megjavításának igénye. Az ármentesítés a folyószabályozás munkájáról, annak egyes szaka­szairól, eredményeiről, nehézségeiről számos beszámoló, tanulmány jelent meg. E leírások nemcsak arra világítanak rá, milyen kedvezőtlen volt a Tisza-völgy lakosságának élet- és vagyonbiztonsága, hanem arra is, hogy a hónapokig tartó árvizek lehetetlenné tették a mezőgazdasági termelést, sőt a közlekedés tartós korlátozásával a kulturális haladást is megbénították. A reformkorban — nagyrészt Széchenyi hatására — meginduló vízügyi műszaki tevékenység során csak az 1840-es években kerülhetett újra napi­rendre a Tisza-völgy rendezése, amely nemcsak hazai, hanem európai szem­pontból is páratlan méretű vállalkozás volt. A munka eredményeként az ország lényegesen nagyobb területet nyert, mint Hollandia ármentesített területe volt. A Tisza-völgy felmérése aránylag rövid idő alatt befejeződött, jól haladt a tervezés munkája is, a kivitelezésre pedig rendelkezésre állott a megfelelő mérnöki kar, Vásárhelyi Pállal az élen. Hiányzott azonban az — európai viszonylatban is egyedülálló méretű — gazdasági-műszaki feladat megoldására alkalmas szervezet, jogi szabályozás, anyagi fedezet. Ezért vállalta el Széchenyi a „Közlekedési Bizottmány" elnökségét és a királyi biztosságot, hogy mind­ezeket a feltételeket megteremtse. A Tiszavölgyi Társulat megszervezése érde­kében 1845 őszén Vásárhelyivel bejárta az Alsó- és Közép-Tiszát és így köz­vetlenül megismerkedhetett a valósággal, a vidék súlyos helyzetével. Realitásá­nak, kiváló műszaki érzékének köszönhető, hogy felismerte: a munkálatokat, a szabályozást, a rendezést az egész Tiszára, sőt az egész Tisza-völgyre ki kell terjeszteni. Jól látta, hogy a hatalmas, országos érdekű feladat megoldásában nem támaszkodhat a megyékre, a földbirtokosokra és az öncélúan politizálgató országgyűlésre. Az al-dunai tapasztalatok megmutatták, hogy a kormányra sem. A kivezető utat a társulati formában látta. Eddigi közéleti tevékenysége után a Tisza-völgy komplex rendezésében találta meg azt az eszközt, amely a leghatásosabban szolgálhatja a kívánt cél elérését, az ország gazdasági­műszaki haladását, egész Magyarország fejlődését. „. . . A Tisza-völgy szabályozásának fogalmába nemcsak a Tisza, hanem a vele közvetett vagy közvetlen kapcsolatban levő folyók és általuk okozott mocsárak és kiöntések rendezését, korlátozását, illetőleg lecsapolását, nem­különben az egész tisza-völgyi vízszerkezetnek bárminemű hasznosítását is belefoglaljuk. . .", írja többek között az 1846-ban megjelent Szerződvény­ében. Mivel egy egész országrész természeti viszonyainak átalakításáról volt szó, hangsúlyozta, hogy a feladat megoldásában nem lehet és nem szabad „vidéki körülmények és szokások szerint foltot foltra rakni és így javítgatni". A helyi érdekeken és a pillanatnyi szempontokon felülemelkedve országos és több évtizedes távlatokban kell vizsgálni a teendőket. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a nagy szerepet, amelyet Széchenyi a programban az öntözésnek szánt. A vizek kártételei elleni védekezést csak a vízrendezés első lépésének tekintette. „A Tisza-szabályozás első részét, ti. a védmunkálatokat kivinni. . ." nem elég. Meg kell valósítani az öntözést is, melyet ,,. . . csak a jövő nemzedék fog ugyan elérni, de melynek előbb-utóbb végre be kell következnie. . ." Széchenyinek néhány hónapig tartó agitációs körútja során az egész Tisza­völgyet (amely 22 törvényhatósághoz tartozott) sikerült megnyernie a közös

Next