Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)

1981 / 4. sz. - INTERJÚ - KÁDAS KÁLMÁN - PATAKI FERENC - ALMÁSI MIKLÓS - VÁMOS TIBOR - BIRMAN ERZSÉBET - KOZMA FERENC - MEZEY BARNA - KULCSÁR KÁLMÁN - MAROSÁN GYÖRGY, IFJ.: Innováció - sokszemközt

Miben különbözik az innováció-központú és a hagyományos szemléletű fejlesztés ? Egy innovációs programot általában a piacról jövő információ indít el. Végrehajtását végigkíséri a piac „naprakész" ismerete és ennek alapján állandóan módosul. Az értéke­sítés ugyanakkor magában foglalja a piac „megdolgozását" is. A hagyományos szemléletű termékfejlesztés ezzel szemben vagy a kutatás-fejlesztés, vagy a termelés által felvetett problémákhoz kapcsolódik. Az a kérdés, hogy a piac egyáltalán igényli-e a kifejlesztett, magasabb műszaki színvonalú terméket, gyakran fel sem merül. Ezt a hibás gyakorlatot csak erősíti, hogy gazdaságunkban (és ezen belül vállalataink zöménél) a tudományos kutatás, a műszaki­ fejlesztés, a gyártás és az értékesítés széttagolódik. Az innovációs lánc szervezetileg elkülönülő elemeit a jelenlegi tervezési gyakorlat nem képes megfelelően összehangolni. A piaci kapcsolatokon alapuló anyagi érdekeltség szerepe viszont még gyenge a koordináció javításában. Ez a fő oka annak, hogy az innovációs periódus nálunk meghaladja a 10 évet, ami többszöröse a nyugat-európainak, még inkább a Japánban levő­nek és több fontos terméknél jóval hosszabb, mint azok ún. piaci élettartama. Az ilyen huzavonával előállított termékek nemegyszer régen elavulnak mire piacra kerülnek. Újabban fejlett országok vállalataival kötött egyes kooperációs megállapodások jelentő­sen rövidítik ezt az igen hosszúra nyúló innovációs periódust. A hagyományos szemléletű fejlesztés ezen túlmenően „termékorientált". Ennek sajá­tos utóhatása, hogy bár az innováció szerepét felismertük, ez nálunk leszűkült termék­innovációra. A nagyszámú, nem kielégítő sikerrel zárult licencia-honosítás tapasztalatai azonban bizonyították: a termék-innovációk hatékonyságát alapvetően lerontja, ha az innováció nem az egész újratermelési kultúra (kutatás-fejlesztés, technológia, szervezettség, munka­kultúra, vezetési módszerek és piaci stratégia) összehangolt korszerűsítésére irányul. Pataki Ferenc a neveléstudományok kandidátusa, az MTA Pszichológiai Intézetének igazgatója Alkalmazza-e a pszichológia az innovatív személyiség fogalmát ? Szellemi életünkben gyakran felbukkannak korábban ismeretlen, tetszetős fogalmak. Ezek rendszerint gyakorlati problémákra utalnak, ám azt az érzést erősíthetik a laikusok­ban, hogy néhány „rövidre zárt" divatos formulával értelmezhetők és megoldhatók a valóság szerteágazó problémái. Sok szempontból ilyennek érzem az innováció, az innova­tív személyiség fogalmát. Amennyire meg tudom ítélni, a pszichológusok az „innovatív személyiség" kifejezést nem szívesen használják. Nem azért, mintha a kifejezés tartal­matlan volna. Ám, amiként szinonimája a kreatív (vagy „érthetőbb" nyelven az alkotó­képes) személyiség, ez sem írható pontosan körül, mint egyetlen meghatározott személyi­ségtípus. Einstein meg Edison is alkotó személyiség volt, de — amennyire ez megítélhető — alig lelünk köztük hasonlóságot. Ezért kilátástalan olyan tesztrendszert vagy egyéb módszereket kutatni, amelyekkel a sokaságból kihalászhatjuk, majd a „megfelelő helyre" tehetjük az innovatív egyéneket. A valóságban egy sokarcú és soktényezős személyiség­tulajdonság együttesről van szó. Az alkotóképes személyiség tehát csak úgy gondolható el, mint véges számú típusok gyűjteménye. Nyilvánvalóan más személyiségjegyek jellem­zik az „újítókat" a művészetben, a matematikában, a társadalomtudományokban vagy a gazdaságban és a politikában. Rendkívül fontos ezért, hogy a nagy intellektuális-kri­tikai és karakter lehetőségekkel rendelkező emberek megleljék a maguk valódi „tárgyát", cselekvési terét. Egy nagyszerű műszaki elme csapnivaló adminisztrátor lehet, és viszont. 291­4*

Next