Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)
1981 / 6. sz. - A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1981. ÉVI, 141. KÖZGYŰLÉSE - Az Akadémia új tiszteleti tagjai
E megközelítésben fémorganikus vegyületek, szabad gyökök és biológiailag aktív vegyületek voltak kutatásainak tárgyai. Sokat foglalkozott koordinációs vegyületek homogénkatalitikus felhasználásával, különösen telítetlen szubsztrátumok polimerizációs és aromatizálási reakciójában. Fizikai kémiai tevékenységét elektródreakciók kinetikájára, redoxi potenciálok meghatározására és komplex stabilitási állandók mérésére irányuló munkák jelzik. A legutóbbi időben figyelme a koordinációs fotokémia felé fordult. 1973 óta tagja a hallei Leopoldina Természettudományi Akadémiának, tiszteletbeli tagja a Lengyel Kémiai Társaságnak, a bécsi Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora. Sartori professzor fontos tisztségeket töltött be az olasz Nemzeti Tudományos Kutatási Tanácsban (CNR) és különféle hazai és nemzetközi szervezetekben. Az IUPAC-ban előbb Olaszország képviselője, majd az Iroda, végül a Végrehajtó Tanács tagja. Sartori professzor mind tudományos, mind közéleti tevékenysége során, eredményesen munkálkodott a magyar—olasz tudományos kapcsolatok fejlesztésén és elmélyítésén. Már az 1960-as évek eleje óta előmozdította magyar ösztöndíjasok hoszszabb-rövidebb tanulmányútjait intézetébe, ahol munkájukra mindig személyesen volt gondja, és figyelmet fordított az emberi kapcsolatok kiépítésére is. GEORGIJ KONSZTANTINOVICS SZKRJÁBIN akadémikus, a SZUTA főtitkára, a SZUTA Mikroorganizmusok Biokémiája és Fiziológiája Intézet igazgatója, az OSZSZK Legfelsőbb Tanácsának tagja. Nemzetközileg kiemelkedő elméleti és alkalmazott mikrobiológiai eredményeket ért el, különösen a fiziológiailag aktív fehérjéket termelő mikroorganizmusok élettani és biokémiai paramétereinek és törvényszerűségeinek vizsgálatában, az iparilag hasznosítható mennyiségű szinkron tenyészetek elvi és gyakorlati problémáinak megoldása révén. Több mint 250 tudományos publikációja van. Igen nagy nemzetközi sikert ért el 1976-ban kiadott a „Mikroorganizmusok felhasználása az organikus szintézisben" című monográfiája. Kiemelkedő tudományszervező — hosszú időn át aktív munkatársa, majd vezetője volt a puscsinoi biológiai kutatóvárosnak és éveken át tevékenykedett mint a Nemzetközi Tudományos Unió Tanácsa (ICSU) főbizottságának tagja. 1980 szeptemberében a testület alelnökévé választották. Külföldi tagja az NDK, Bulgária és Csehszlovákia Tudományos Akadémiájának, a Leopoldina Német Természettudományi Akadémiának és a Szász Tudományos Akadémiának, díszdoktora a F. Schiller Egyetemnek. Tiszteleti tagja a New York-i Tudományos Akadémiának és levelező tagja a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiának. Szkrjábin akadémikus számos alkalommal tett látogatást hazánkban. Hazai és nemzetközi fórumokon számos esetben adta tanújelét annak, hogy a magyar tudományt és a magyar tudósokat kitüntetett módon támogatja. LARS ERNSTER, a Svéd Királyi Akadémia tagja, a stockholmi egyetem Biokémiai Tanszékének professzora, a Svéd Királyi Akadémia kémiai Nobel-díj bizottságának tagja. Munkaterülete: a bioenergetika, amely biokémiai és biofizikai szempontból egyaránt jelentős. Az emlős sejtek mitokondriumaiban lezajló energia átalakító folyamatok és az ebben résztvevő fehérjék szerkezeti és funkcionális tulajdonságainak tisztázásában ért el nemzetközileg is nagyra értékelt eredményeket. Magyar kutatók gyakori vendégei laboratóriumának, s ő is több ízben járt Magyarországon és tartott nagy érdeklődést keltő előadásokat. LAURI A. VITORELA, a Finn Akadémia tagja, volt ügyvezető titkára, a Meteorológiai Intézet nyugdíjas főigazgatója, egyetemi tanár. Szakmai pályafutását meteorológusként kezdte 1941 -ben a Finn Meteorológiai Intézetnél. Részt vett a híres Wäisäläféle rádiószonda kifejlesztésében. Számos nemzetközi trópusi és poláris expedíciónak volt tagja. A doktori fokozatot a trópusi régiók szinoptikus meteorológiájának tárgykörében írt disszertációjával nyerte el, 1951-ben. Tudományos eredményei jelentős mértékben járultak hozzá a trópusi óceáni területek meteorológiájának nemzetközi ismeretanyagához. Nevéhez fűződik a számítógépes időjáráselőrejelzés módszerének finnországi bevezetése. 1950 és 1958 között a Finn Tudományos Akadémián dolgozott, majd 1958-ban Helsinki egyetemének tanszékvezető professzorává nevezték ki. 1971-ben, a Finn Meteorológiai Intézet igazgatója lett. 1970—71-ben a Finn Tudományos Akadémia ügyvezető titkára volt. Hazáját számos esetben képviselte nagy nemzetközi konferenciákon, a Béke Világtanács ülésein és egyéb alkalmakkor. A magyar és finn akadémia közötti együttműködés, továbbá a nemzetközi meteorológiai együttműködés érdekében többször folytatott tárgyalásokat Magyarországon, így hazánkban is jól ismert.