Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)

1981 / 6. sz. - A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1981. ÉVI, 141. KÖZGYŰLÉSE - Az Akadémia új tiszteleti tagjai

E megközelítésben fémorganikus vegyüle­tek, szabad gyökök és biológiailag aktív vegyületek voltak kutatásainak tárgyai. Sokat foglalkozott koordinációs vegyüle­tek homogénkatalitikus felhasználásával, különösen telítetlen szubsztrátumok poli­merizációs és aromatizálási reakciójában. Fizikai kémiai tevékenységét elektród­reakciók kinetikájára, redoxi potenciálok meghatározására és komplex stabilitási állandók mérésére irányuló munkák jelzik. A legutóbbi időben figyelme a koordiná­ciós fotokémia felé fordult. 1973 óta tagja a hallei Leopoldina Természettudományi Akadémiának, tiszteletbeli tagja a Len­gyel Kémiai Társaságnak, a bécsi Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora. Sartori professzor fontos tisztségeket töltött be az olasz Nemzeti Tudományos Kutatási Tanácsban (CNR) és különféle hazai és nemzetközi szervezetekben. Az IUPAC-ban előbb Olaszország képviselője, majd az Iroda, végül a Végrehajtó Tanács tagja. Sartori professzor mind tudományos, mind közéleti tevékenysége során, eredményesen munkálkodott a magyar—olasz tudomá­nyos kapcsolatok fejlesztésén és elmélyí­tésén. Már az 1960-as évek eleje óta elő­mozdította magyar ösztöndíjasok hosz­szabb-rövidebb tanulmányútjait intéze­tébe, ahol munkájukra mindig személyesen volt gondja, és figyelmet fordított az emberi kapcsolatok kiépítésére is. GEORGIJ KONSZTANTINOVICS SZKRJÁBIN akadémikus, a SZUTA főtitkára, a SZUTA Mikroorganizmusok Biokémiája és Fizio­lógiája Intézet igazgatója, az OSZSZK Legfelsőbb Tanácsának tagja. Nemzet­közileg kiemelkedő elméleti és alkalmazott mikrobiológiai eredményeket ért el, külö­nösen a fiziológiailag aktív fehérjéket termelő mikroorganizmusok élettani és biokémiai paramétereinek és törvénysze­rűségeinek vizsgálatában, az iparilag hasz­nosítható mennyiségű szinkron tenyésze­tek elvi és gyakorlati problémáinak meg­oldása révén. Több mint 250 tudományos publikációja van. Igen nagy nemzetközi sikert ért el 1976-ban kiadott a „Mikro­organizmusok felhasználása az organikus szintézisben" című monográfiája. Kiemel­kedő tudományszervező — hosszú időn át aktív munkatársa, majd vezetője volt a puscsinoi biológiai kutatóvárosnak és éve­ken át tevékenykedett mint a Nemzetközi Tudományos Unió Tanácsa (ICSU) fő­bizottságának tagja. 1980 szeptemberében a testület alelnökévé választották. Kül­földi tagja az NDK, Bulgária és Cseh­szlovákia Tudományos Akadémiájának, a Leopoldina Német Természettudományi Akadémiának és a Szász Tudományos Akadémiának, díszdoktora a F. Schiller Egyetemnek. Tiszteleti tagja a New York-i Tudományos Akadémiának és levelező tagja a Nemzetközi Asztronautikai Aka­démiának. Szkrjábin akadémikus számos alkalommal tett látogatást hazánkban. Hazai és nemzetközi fórumokon számos esetben adta tanújelét annak, hogy a magyar tudományt és a magyar tudósokat kitüntetett módon támogatja. LARS ERNSTER, a Svéd Királyi Akadé­mia tagja, a stockholmi egyetem Bioké­miai Tanszékének professzora, a Svéd Királyi Akadémia kémiai Nobel-díj bizott­ságának tagja. Munkaterülete: a bioener­getika, amely biokémiai és biofizikai szem­pontból egyaránt jelentős. Az emlős sejtek mitokondriumaiban lezajló energia át­alakító folyamatok és az ebben résztvevő fehérjék szerkezeti és funkcionális tulaj­donságainak tisztázásában ért el nemzet­közileg is nagyra értékelt eredményeket. Magyar kutatók gyakori vendégei labo­ratóriumának, s ő is több ízben járt Ma­gyarországon és tartott nagy érdeklődést keltő előadásokat. LAURI A. VITORELA, a Finn Akadémia tagja, volt ügyvezető titkára, a Meteoroló­giai Intézet nyugdíjas főigazgatója, egye­temi tanár. Szakmai pályafutását meteoro­lógusként kezdte 1941 -ben a Finn Meteoro­lógiai Intézetnél. Részt vett a híres Wäisälä­féle rádiószonda kifejlesztésében. Számos nemzetközi trópusi és poláris expedíciónak volt tagja. A doktori fokozatot a trópusi ré­giók szinoptikus meteorológiájának tárgy­körében írt disszertációjával nyerte el, 1951-ben. Tudományos eredményei jelentős mér­tékben járultak hozzá a trópusi óceáni terü­letek meteorológiájának nemzetközi isme­retanyagához. Nevéhez fűződik a számító­gépes időjáráselőrejelzés módszerének finn­országi bevezetése. 1950 és 1958 között a Finn Tudományos Akadémián dolgozott, majd 1958-ban Helsinki egyetemének tan­székvezető professzorává nevezték ki. 1971-ben, a Finn Meteorológiai Intézet igazgatója lett. 1970—71-ben a Finn Tudományos Akadémia ügyvezető titkára volt. Hazáját számos esetben képviselte nagy nemzetközi konferenciákon, a Béke Világtanács ülésein és egyéb alkalmakkor. A magyar és finn akadémia közötti együtt­működés, továbbá a nemzetközi mete­orológiai együttműködés érdekében több­ször folytatott tárgyalásokat Magyaror­szágon, így hazánkban is jól ismert.

Next