Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)
1981 / 10. sz. - TANULMÁNYOK - PUSKÁS JULIANNA: A magyarországi kivándorlás sajátosságai a két világháború között (1920-1940)
Puskás Julianna A MAGYARORSZÁGI KIVÁNDORLÁS SAJÁTOSSÁGAI A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1920—1940) A „modern népvándorlás", amely Európából az 1821 1924 közötti időszakban 55 millió embert sodort a tengerentúli országokba, s közülük 33 milliót az USA-ba, az 1920-as évekbe lényegesen alábbhagyott. Az 1921 1930-as évtizedben a tengerentúlra vándorlók száma évenként alig haladta meg a 0,5 milliót, ami jelentős visszaesés a század első évtizedének vándorlási méreteihez képest, amikor Európából évente 1,3 millió kivándorlót számláltak. Eltekintve a háborús évektől, a nemzetközi migráció mélypontjának időszaka az 1931 1940-es évtized volt, évi átlagban 139 ezer tengerentúlra vándorlóval. Az Egyesült Államok bevándorlási statisztikái is ugyanezeket a változásokat bizonyítják: a bevándorlók száma 1901 1910 között összesen 8 795 368 volt, az 1920 1930 közötti évtizedben ennek már csak a fele, azaz 4 107 204. A nemzetközi migráció jelzett mélypontjának időszakában pedig összesen alig több mint fél millióan (528 431) vándoroltak az Egyesült Államokba. A II. világháború idején (az 1941 1944-es években) a betelepülők száma mindössze 132 833 volt. Az 1920-as évektől a tengerentúlra vándorlók számának csökkenését számos gazdasági, társadalmi és politikai tényező idézte elő mind a tengerentúli, mind az európai országokban. Közülük legfontosabb szerepet játszott: a munkaerő nemzetközileg szabad áramlásának korlátozása és a gazdasági világválság. A munkaerő szabad áramlásának először az Egyesült Államok vetett végett, a bevándorlók számának szigorú csökkentését előirányzó törvényeivel. A bevándorlók etnikai összetételének azokat a változásait, amelyeket az idézett elő, hogy a kivándorlás fő régiói az 1880-as évektől fokozatosan helyeződtek át Kelet-Közép-Európába az amerikai társadalom növekvő ellenérzéssel szemlélte. (A századfordulótól az Egyesült Államokba vándoroltaknak kb. 65 %-a már Oroszország, az Osztrák — Magyar Monarchia és Olaszország népességéből verbuválódott.) A bevándorlás korlátozását a „Nativist"-ok, az amerikai nacionalisták már az 1890-es évektől követelték. Hamarosan az új bevándoroltak ellen fordultak az amerikai szakszervezetek is, akik veszélyeztetve érezték gazdasági vívmányaikat az alacsonyabb munkabérért is dolgozó szervezetlen bevándorlóktól. Az amerikai nacionalistáknak a középosztályból és az értelmiségiekből szerveződő csoportjai az amerikai életformába beilleszkedni nem tudó, „alacsonyabb kulturális szinten" álló bevándorlóktól az ország társadalmi és politikai struktúráját akarták megvédelmezni. Az első világháború idején az amerikai nacionalizmus fellángolása, az új bevándoroltak ingadozó lojalitásának megnyilvánulásai, majd a félelem az európai forradalmak hatásától különösen kedvező légkört teremtett az amerikai nacionalisták érveléseihez. Sikerre azonban azok csak akkor vezettek, amikor a bevándorlás korlátozása összhangba került az Egyesült Államok tőkés fejlő-