Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)

1981 / 10. sz. - TANULMÁNYOK - PUSKÁS JULIANNA: A magyarországi kivándorlás sajátosságai a két világháború között (1920-1940)

A kimutatások a Magyarországról bevándorolt 25 202 személyből 18 028-at jeleznek „magyar etnikumúnak". A különbözetet nagyobb részben a magyar zsidó bevándorlók alkotják, akiket az USA bevándorló hatóságai külön csoport­ban regisztráltak. Ugyanebben az időszakban 10 122 magyar bevándorlót jelez­nek, akik nem Magyarországról, hanem a szomszédos országból érkeztek. Ez utóbbi szám, az összes ,,magyar"-ként regisztráltaknak több mint egyhar­madát jelentette. A bevándorlási statisztika kimutatásainál az USA-ba bevándorolt magyarok száma a valóságban mindenképpen magasabb volt. E kimutatásból ugyanis ki­maradtak a szomszédos országokból bevándorolt magyar identitású zsidókon kívül azok, akik illegálisan jutottak be az Egyesült Államokba. Valamennyi be­vándorlót, az ellenőrzés megszigorítása ellenére, ekkor sem sikerült számba­venni. A korlátozásokon, tilalmakon ugyanis a bevándorlók — köztük a magya­rok — különböző módokon igyekeztek felülkerekedni, így illegális határátlépés­sel próbálkoztak Kanadán, Mexikón és Kuba szigetén keresztül az Egyesült Államokba bejutni (többekről tudunk, akiknek sikerült, és ők elkerülték a sta­tisztikai számbavételt). Az Egyesült Államokban az 1921 30-as években re­gisztrált bevándorlók túlnyomó többsége, kb. négyötöde az 1924. évi kvóta­törvény életbeléptetése előtt érkezett. A nemzetközi migráció világszerte minimálisra csökkent a nagy gazdasági válság éveiben a termelés pangása, visszaesése, a tömeges munkanélküliség ide­jén. Az Egyesült Államokban, amely előzőleg korlátozásai ellenére is­­ még mindig a legtöbb bevándorlót befogadó állam volt, ezekben az években (a be- és visszavándorlások egyenlegének eredményeit véve figyelembe) lényegileg meg­szűnt a munkaerő fogadása. 1929—1934 között ugyanis többen tértek vissza Európába, mint amennyien onnan az USA-ba érkeztek. Az 1930-as évek köze­pétől a gazdasági újraéledés ahhoz sem elégséges, sem elég tartós nem volt, hogy újabb emigrációs hullám bontakozzon ki. Magyarországról a tengerentúlra vándorlás az előző évtized vándormozgal­mával összehasonlításban is jelentősen visszaesett. 1935-ben az USA partjain csak 130 Magyarországról bevándoroltat regisztráltak. Az 1930-as évek első felében a Magyarországra visszavándorlók száma általában meghaladta a ki­vándorlókét. Ebben az évtizedben a Kanadába és Dél-Amerikába vándorolt magyarok száma is évenként inkább százas, mint ezres nagyságoi volt. A kiván­dorlás folyamatában a két világháború közötti időszakban Magyarországon nemcsak azok a jellegzetességek mutatkoznak mint a legtöbb európai ország­ban, azaz az előző időszakhoz képest az elvándorlók számának csökkenése. A munkaerő nemzetközileg szabad vándorlásának korlátozása hazánkban a külső vándorlást, hullámának természetes elcsitulása előtt szakította meg. Hatásaként pedig az amúgy is szembetűnő gazdasági, szociális, társadalmi ellen­tétek tovább éleződtek az országban. Elzáródott ugyanis e feszültségeknek az a levezető szerepe, amelyet az előző évtizedekben éppen a tömeges kivándorlás lehetősége formált az adott gazdasági-társadalmi struktúrában helyet nem ta­láló munkaerő „népességfelesleg" számára. Módosulások a tengerentúli út irányában A munkaerő országhatárokon túli vándorlásának másik jellegzetessége az­ 1920-as évektől az útirányok módosulása lett. A világháborút megelőző időszak­ban az Európából elvándorlók többségének, különösen a közép-kelet-európaiak - 739 2*

Next