Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1983 (90. kötet = Új folyam 28. kötet)
1983 / 9. sz. - VALLOMÁSOK TUDÓSOKRÓL - GUBA FERENC: Szent-Györgyi és a tudományos iskola. Szent-Györgyi Albert, az MTA tiszteleti tagja 90 éves
4 - atomos dikarboxi-savak szerepét a citrát anyagcsere-ciklusban. Ugyanezen szemlélet eredményességének tekinthető az a felismerés is, hogy a mozgás biológiai jelensége univerzális: az izommozgás, a sejtmozgás, több, sejten belüli anyag mozgása specifikus, egymáshoz hasonló (aktin-, miozinszerű) fehérjék kölcsönhatásán keresztül valósul meg. Az élet univerzalitásának elve és a dolgok mély megértésének igénye elvezette a szubmolekuláris biológia megfogalmazásáig (ez lényegében kvantumbiológia), ami bár napjainkban még kevés konkrét kutatási területen alkalmas a kísérleti megközelítésre, de kétségtelenül előre mutató és a jövőt szolgáló koncepció. Az élő anyaggal kapcsolatos Szent-Györgyi-tanítás az is, hogy a biológiában 1 + 1 ^ 2. Szavakkal: a biológiai rendszerek komplexitása azt jelenti, hogy az egyes komponensek sajátságai nem egyszerűen összegeződnek, hanem új tulajdonságok jöhetnek létre. Véleménye szerint a biológiai rendszerek működésének megismeréséhez az első lépésben az egyes molekulárisan definiálható komponenseket izolálni kell, meg kell ismerni (fizikai, kémiai, enzimatikus stb.) sajátságaikat, majd a második lépésben újra létre kell hozni a működő szerkezetet. Sokszor hivatkozott arra, hogy egy gépkocsi működését is úgy ismerhetjük meg, ha alkatrészeire szedjük, majd megfelelő sorrendben és módon úgy szereljük össze, hogy újra működőképes szerkezet legyen. Szent-Györgyi volt talán az első biokémikus, aki a funkcionáló szerkezet biológiai fontosságát hangsúlyozta. Az izommozgás vizsgálatával kapcsolatban is arra törekedett — munkatársaival együtt —, hogy felderítse és jellemezze mindazon kémiailag meghatározható anyagokat, amelyek részt vesznek a mozgás (a kontrakció és relaxáció) „életjelenség" megvalósításában, így váltismertté a miozin és az aktin-fehérje. Majd az ismeretek birtokában létrehozta azt a legegyszerűbb komplex szerkezetet, amely ezen „életjelenség" lényeges vonásait mutatta (aktomiozin-szál). A kutatás eredményességének egyik biztosítéka a kísérleti objektum célnak megfelelő, lehetőleg optimális megválasztása. A Proftól ezt is meg lehetett tanulni, így pl. 6 alkalmazta először — ötven évvel ezelőtt — a biológiai oxidáció vizsgálatának igen adekvát anyagát, a galamb-mellizmot, melyről azóta már tudjuk, hogy igen gazdag mitokondriumokban. A biológiai oxidáció (és az akkor általa vizsgált 4 C-atomos dikarboxi-savak anyagcseréje) a mitokondriumokhoz kötött. A C-vitamin tekintélyes mennyiségű előállításához (amely nélkül sem a megfelelő kémiai szerkezet megállapítást, sem a terápiás vizsgálatot nem lehetett volna elvégezni) megkereste a megfelelő nyersanyagforrást: a szegedi paprikát. Mindannyiunk előtt, akik Vele együtt dolgoztunk világossá vált, hogy csak olyan kísérleti objektumot szabad használni, amely megfelelő mennyiségben, összetételében változatlan formában hozzáférhető és adott kísérleti körülmények között reprodukálhatóan mérhető válaszokat ad a megfelelően feltett kérdésekre, így alkalmazta a mozgás életjelenségének tanulmányozására a vázizmot, majd a szubmolekuláris biológia megalapozásának kísérleti anyagaként a fehérjék (és más aminoszármazékok) aminocsoportjával mérhető elszíneződést és spin-rezonancia jelet adó glioxált és származékait. Már az előzőekben utaltam arra, hogy Szent-Györgyi milyen fontosnak tartja a kutatásban a kísérleti objektummal való közvetlen kapcsolatot, a szem és kéz kapcsolatát a vizsgált jelenséggel. Jóformán már az objektív mérések előtt tudtuk, hogy mit várhatunk a kipreparált anyagunktól, milyen lesz például az acetonos szárazizom-porból kivonható aktin mennyisége, vagy a miozin aktin-kötőképessége. Szent-Györgyi élen járt a célravezető egyszerű módszerek alkalmazásában. Az izomkontrakció modellezésére és kísérletes vizsgálatában például egymás után három, egyre komplexebb és bizonyos mérésekre specifikusan alkalmas módszert és kísérleti rendszert hozott létre. A legelső az aktomiozin-szál volt. Az aktomiozin-szálon mint kontrakciós modellen ki lehetett mérni azon körülményeket, amelyek között az izomösszehúzódás be