Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1983 (90. kötet = Új folyam 28. kötet)

1983 / 9. sz. - TUDOMÁNYOS ÉLET - KALÁSZ HUBA: Beszámoló a budapesti nemzetközi kromatográfiai konferenciáról

A Magyar Farmakológiai Társaság és az MTA Szegedi Biológiai Központjának En­zimológiai Intézete rendezésében 1983. június 1. és 3. között került sor Budapes­ten, a Semmelweis Orvostudományi Egye­temen a Budapest Chromatography Con­ference elnevezésű nemzetközi kongresz­szusra. A konferencia harmadik eseménye an­nak a rendezvénysorozatnak, melyet Dé­vényi Tibor, a biológiai tudományok dok­tora (MTA SZBK Enzimológiai Intézete) és H. J. Issaq (Frederick Cancer Research Facility, Frederick, USA) indítottak el két évvel ezelőtt. Mintegy harminc magyar, szovjet és amerikai szakember részvételé­vel tartották az első, illetve 1982-ben, ugyancsak Szegeden mintegy 60 — magyar, szovjet, amerikai, csehszlovák, lengyel, ke­let- és nyugatnémet — kutató részvételével a második találkozót. A kromatográfia eredeti jelentése színes anyagok szétválasztása. Cvet, a varsói egye­tem botanikai tanára levél-extraktumot választott szét komponenseire, klorofillra, karotinoidokra stb.; 1903. március 1-én közölte alapvető cikkét (Proc. Warsaw Soc. Nat. Sei. Biol. Sec. 1903, 14, No. 6). Az elmúlt fél évszázadban kromatográfián anyagok és anyagkeverékek komponense­ikre való elválasztását értjük, olyan rend­szerben, melyben a szétválasztandó kom­ponensek különbözőképpen oszlanak meg az álló fázis és az azon áthaladó fázis kö­zött. A mozgó fázis halmazállapotától füg­gően folyadékkromatográfiáról vagy gáz­kromatográfiáról beszélünk, az álló fázis geometriája alapján pedig síkelrendezésű, illetve oszlopkromatográfiát különbözte­tünk meg. A tágabb értelemben vett kro­matográfiás módszerekhez tartoznak az ellenáramú megoszlásos (Craig) és a leg­különbözőbb elektroforetikus elválasztási módszerek is (PAGE, izoelektromos fóku­szál­ás stb.). A biológiai eredetű anyagok, valamint a biológiai hatással rendelkező természetes és szintetikus eredetű vegyületek tisztí­tása és analízise évet klasszikus kísérlete óta a kromatográfia leginkább kiemelt és legérdekesebb problémái közé tartoznak. A TUDOMÁNYOS ÉLET ,ámely a budapesti nemzetközi kromatográfiai konferenciáról biológiai jelentőségű anyagok tisztítása és analízise ugyanakkor újabb és újabb kro­matográfiás területeket nyit meg, és ezen területek előnyeit kihasználva a biológiai és biokémiai kutatások hatásosságának egyik alapja (ioncserés kromatográfia — automatikus aminosav analízis — fehérje­kutatás; affinitási kromatográfia — enzi­mek és fehérjék tisztítása; fordított fázisú kromatográfia ( gyógyszerek és meta­bolitjaik, aminek, aminosavak, peptidek analízise). Ezt a tényt emelte ki Knoll Jó­zsef akadémikus (SOTE Gyógyszertani In­tézete) a budapesti konferencián elhangzott megnyitó beszédében. Ezután saját kuta­tásaiból elemzett két példát annak bemu­tatására, hogyan járultak hozzá biológiai problémák lényegi megoldásához a kroma­tográfia módszerei. Az egyik példa a táp­lálékfelvétel szabályozásában fontos sze­repet játszó endogén glikopeptidnek, a szatletinnek izolálása volt. Az anyag pre­paratív tisztításában a kombinált kromato­gráfiás módszerek játszottak fő szerepet. Az ultraszűrést követő két gólkromatográ­fiás, valamint affinitási kromatográfiás lépés és izoelektromos fókuszolás a tiszta anyag kinyerését, az ioncserés és elektro­foretikus elválasztások pedig az anyag ké­miai összetételének, molekulaméretének és izoelektromos pontjának meghatározását tették lehetővé. A másik példa a nemzet­közi kutatásban fontos szerepet játszó ma­gyar gyógyszer, a (-­deprenyl [JUMEXn]) hatásának vizsgálata volt. Analitikai célú kromatográfiás vizsgálat agyszeletből (stri­atum) felszabaduló és átalakuló katekol vegyületek — dopamin és DOPAC — szöveti szintű mennyiségének meghatáro­zásával, illetve mennyiségük deprenyl je­lenlétében történő megváltozásának méré­sével tette lehetővé annak bizonyítását, hogy a deprenyl az agyi dopaminerg tónust fokozó vegyület, mely következtetésnek fontos terápiás jelentősége van. Horváth Csaba, professzor (Yale Uni­versity, New Haven, USA) „Quo Vadis HPLC" című előadása vázolta a legutóbbi idők eredményeit és a jövő fejlődési lehe­tőségeit a nagynyomású folyadékkroma­tográfia (HPLC) területén. Horváth Csaba

Next