Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1987 (94. kötet = Új folyam 32. kötet)

1987 / 7-8. sz. - TANULMÁNYOK - HERMAN JÓZSEF - IMRE SAMU: Nyelvi változás - nyelvi tervezés Magyarországon

zetten nyelvészeti jellegű analízis, magyarázat nélkül nem tudja, hogy itt a magyar igeragozási rendszer viszonylag nagy léptékű átépülése van folyamat­ban, és ez az átépülés nem is ma kezdődött, és nem is tudható mikor és hogyan ér véget. 6. Még bonyolultabb a helyzet a hangrendszer terén, amelyen belül a köz­nyelvi hangrendszer belső eltolódásai néha szétválaszthatatlanul függnek össze nyelvjárási hangsajátosságok elmosódásának, egységesülésének folyama­taival, nem is szólva arról, hogy egy-egy hangrendszerbeli változás — pontosab­ban szinkrón hangváltakozás­­ észlelése, tudatosítása néha nem csupán figyel­met, hanem gyakorlottságot, sőt bizonyos fonetikai képzettséget is kíván. Mindehhez még a következő megjegyzések kívánkoznak: a folyamatban levő átalakulások megrajzolása, annak megállapítása, hogy egy-egy alakváltakozás, szerkezetváltakozás egy folyamatban levő nyelvszerkezeti átalakulásnak a tanújele-e vagy sem, gyakran a nyelvész részére is nehéz feladat. Főképpen igen nehéz annak megállapítása, hogy egy-egy változás milyen átfogó, a nyelvszerke­zet egészét érintő történeti folyamatnak a része, eleme. Ma már tudjuk — igen távoli példát véve —, hogy a szóvégi mássalhangzók egy részének eltűnése, a szóvégi szótagok magánhangzóinak redukciója az első évezred latin nyelvében szorosan összefüggött a névszóragozás felszámolódásával, ez utóbbi pedig a főbb mondatrészek szórendjének bizonyos fokú rögződésével: apró részlet­változások tehát a nyelv egészét átfogó nagy jelentőségű típusváltásnak voltak apró elemei. Ezt azonban az i. sz. 6. vagy 7. század beszélői akkor sem tudták volna áttekinteni, ha a ténylegesnél lényegesen nagyobb nyelvi tudatossággal vagy akár nyelvtudományi képzettséggel rendelkeztek volna. Mindez persze azt is jelenti, hogy a nyelv egész rendszerére kiható átalakulások befolyásolása nem, vagy legalábbis közvetlenül nem lehetséges. Igaz, hogy megfelelő rendszeres­séggel és szervezettséggel, a modern társadalomban rendelkezésre álló tömeg­tájékoztató eszközök, oktató-nevelő intézmények és más nyelvi egységesítő hatású eszközök igénybevételével a nyelvi változatok — az ejtés- és alakválto­zatok, mondatszerkesztésbeli változatok­­ közötti választás több-kevesebb sikerrel ugyan, de befolyásolható. Más kérdés, hogy ez a befolyásolás mikor, mennyire lehet eredményes és tartós. 7. Az elmondottak után már viszonylag röviden érdemes csak szólni az ún. nyelvi tervezés fogalmáról, lehetőségeiről. A nyelvi tervezés (ún. „language planning") az alkalmazott nyelvészet viszonylag új ága. Az utóbbi évtizedek­ben keletkezett maga a műszó is, és ezt a gyakorlattal szorosan összefonódó tudományos területet közvetlenül elsősorban a friss államisággal rendelkező, rendkívül bonyolult nyelvi helyzetben levő új, harmadik világbeli országok problémáinak tanulmányozása, a szükségleteik megoldására irányuló törekvés hozta létre. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre inkább alkalmazzák általá­nosan, minden nyelvi közösség, társadalom, állam nyelvi-nyelvpolitikai prob­lémáit érintő tevékenységek megjelölésére is. Egyöntetű szokás ma már, még ha bizonyos terminológiai különbségekkel valósul is meg, hogy a nyelvi tervezésnek két, egymástól világosan elkülönülő, bár egymással szorosan össze is függő ágát különböztessék meg, s ehhez a meg­különböztetéshez mi is hívek maradunk. Az egyik ágát — kissé talán megkérdő­jelezhető magyarítással helyzettervezésnek, nevezhetnénk. Ez azokat az elgondolásokat és a megvalósításukra törekvő nyelvpolitikai tevékenységeket

Next