Magyar Tudomány, 1990 (97. kötet = Új folyam 35. kötet)

1990 / 3. sz. - INTERJÚ - TÓTH PÁL PÉTER: Európaiként... (Beszélgetés Gunda Béla professzorral)

A korábbiakban szólt Szabó Dezsőről, Németh Lászlóról és hatásukról is. A kemsei kutatá­son, vagy a munkaközösség felfogásán — még akkor is, ha Kovács Imre a népi írókhoz tartozott — nem érződik a népi mozgalom meghatározottsága. Nem, nem a népi írói gondolatkörben éltünk. Ezt nagyon jó szemmel vette észre. Mi nem tartoztunk a népi írók mozgalmához. Én személy szerint is távol tartottam magam az akkori úgynevezett népi mozgalmaktól. Tehát én egyetlen cikket nem írtam a Magyar Életbe, vagy más hasonló jellegű lapba, semmiféle kapcsolatom nem volt vele. Nem a mi világunk volt a népi írók világa. Szerettük Erdélyi József verseit. Ez nem kétséges. Később pedig különösképpen nagyra becsültük Sinka Istvánt. De már beszél­tem róla, hogy számunkra nem a kiszikkadt szikes magyar puszta, az ilyen vagy olyan tanyarendszer, a nádtetős ház, a falusi mulatozás, a falusi lakodalom, a népi tánc volt a fontos. Mi Európa felé szerettük volna egy kicsikét irányítani a magyar életformát, a magyar tanyát, a magyar falut. És az lett volna a célunk, hogy valami egészen magas szintű, mondjuk svájci vagy dán vagy német gazdálkodást, paraszti réteget lássunk. Nem voltunk népiek, mert egyszerűen az európai fejlődéstől elmaradtunk volna, hogyha mi a népi irányba haladunk. Mi nem tagadtuk meg a magyar parasztság nagy értékeit, de mindig azt mondtuk, hogy a múlt értékeit nem továbbfejleszteni kell, hanem első­sorban a történeti tudatunkban elraktározni. És a modern európai fejlődéssel kell lépést tartani. Úgy érzem, hogy az Önök munkaközössége, amíg együtt volt, egy sajátos színfoltot jelentett a hazai szellemi életben. Úgy van. Ez egy sajátságos közösség volt. Mi — szimbolikusan kifejezve — nemcsak népdalt tanultunk, hanem Baudelaire verseit is olvastuk. Ezzel tudnám a mi magatartá­sunkat legjobban érzékeltetni. Szabó Dezsőben mi nemcsak a magyar faj vagy a magyar szellem iránti rajongást láttuk, hanem az európai művelt ember szellemét is. Sosem felejtem el, hogy Szabó Dezsőn keresztül szerettük meg Kemény Zsigmondot. Szabó Dezsőnek van egy ragyogó tanulmánya róla. Már nem tudom, ki hozta valamelyik meg­beszélésünkre, de akkor mindannyiunk figyelme Kemény Zsigmond felé irányult és mindannyian elolvastuk írásait. Tehát azt vallom, hogy a magyarság, amikor betért a Kárpát-medencébe, ezzel eljegyezte magát Európával, Európa minden nagy eszme­áramlatát magunkévá tudtuk tenni. Miért hagyjuk akkor ázsiai sötétségben és a sámánok­nak a világában a magyar parasztságot, amikor Balzacot is tudná olvasni, vagy pedig a modern mezőgazdasági technikákat is tudná alkalmazni ? (...) A Diákok Házával kapcsolatban különböző szervezetekről, szerveződésekről szólt, de nem említette a Turul Szövetséget, amely a közgazdasági egyetemen is a legjelentősebb szervezet volt. Semmiféle kapcsolatom nem volt a Turullal. Miért? Mert a hiábavaló ősgyökér képviselője volt a Turul. Jobboldali egyesület volt. Nem voltam egyetlen ülésükön sem, de hallottam, hogy milyen ceremóniával, meg nem tudom és mivel mentek az ülések. Olvastam az írásaikat, engem nem érdekelt az a vezérkedés, ami a Turulban történt. 320

Next