Magyar Tudomány, 1991 (98. kötet = Új folyam 36. kötet)

1991 / 7. sz. - AKADÉMIAI FÓRUMOK '91 - A TUDOMÁNYOS TELJESÍTMÉNY ELÉRÉSÉNEK FELTÉTELEI - ÉRTÉKELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - Társadalomtudományi kutatások fóruma. Értékelés nélkül nincs modern tudomány - PATAKI FERENC: Az értékelés funkcióiról és dilemmáiról

arra, hogy a témának egyfajta tágasabb vázlatát — éspedig kifejezetten provokatív szándékkal, a vitagerjesztés szándékával — a figyelmükbe ajánljam. Tekintsük evidenciának, hogy az értékelés—megítélés mozzanata nélkül nem létezhet modern tudomány. Ezt a kijelentést ugyan valóban evidenciaként szemléljük, jóllehet egy játszi gondolat nyomába szegődve, alaposabban is foglalkozhatnánk azzal, hogy vajon valóban így van-e ez. Tulajdonképpen kinek és miért van szüksége a tudományban érté­kelésre, értékelő,megítélő műveletekre? Ha alkalmi gondolati kísérlettel feltételezünk egy olyan helyzetet, hogy valamely országban korlátlanok az erőforrások, másrészt pedig a kutatásra vállalkozó személyek kellő önkritikával rendelkeznek önmaguk minősítéséhez, akkor azt mondhatnánk: ebben a helyzetben tulajdonképpen fölösleges lenne az intézményes értékelés és megítélés. A tudomány a maga természetes mozgása révén úgyis kidobja magából a jelentéktelent, s tartósan asszimilálja az értéket; ami fölösleges, az úgyis elmarad a meder partján. Az Erasmus-kori humanisták közössége nem tartott igényt intézményes értékelési műveletekre, miközben nagyon eleven levelezésben álltak egymással, és sokoldalúan reflektáltak egymás munkájára. Úgy gondolom, hogy a tudományban az értékelési megítélés szükségessége a modern tudomány intézményes létformáival, a modern tudo­mány társadalmi nagyrendszerré alakulásával függ össze. Napjaink tudománya külső forrásokkal élő vállalkozás, iparszerű — vagyis hatékonysági kritériumoknak alávetett — rendszer; ebből ered a megítélés—értékelés folyamatos szükségszerűsége és nélkülözhetet­lensége. De melyek a tudományban zajló értékelési műveletrendszer funkciói? Talán nem lesz haszontalan, ha vázlatosan áttekintjük ezeket a funkciókat. Öt ilyen — külön szemlél­hető, világosan és élesen elkülöníthető — funkciót véltem felfedezni, amelyeknek az egymáshoz illeszkedése korántsem problémátlan, olykor kollíziók, feszültségek lappanga­nak a különböző funkciók között. • Először is nélkülözhetetlen az értékelés a kutatói kiválasztódás és beválás folyamatos szabályozásához. Erről viszonylag keveset szoktunk szólni, holott igen szerteágazó a kérdés, különösen ami a kutatói pályára történő szelekciót illeti. Ez a funkció mélyen összefügg a továbbképzés, a kutatóképzés egész rendjével. S bár itt az értékítéletek még főként lehetőségek felől születnek, mégis úgy gondolom, hogy a legelső pillanattól kezdve a teljesítményelv érvényesíthető formáit kell szem előtt tartani, azoknak a logikájából nem lehet engedni. Természetesen itt mindig is lesz egyfajta előlegezés: az ígéretes kutatói lehetőségek csak évek alatt igazolódhatnak. Azt gondolom, hogy e tekintetben radikális változást hoz majd az Athenaeum gondolatkörében felépülő, új és az egyetemi képzéshez szervesen illeszkedő, illetve azt befejező, már egy szelektált elit számára készülő posztgraduális képzési rend­szer. Úgy látom, hogy a magyar társadalomtudomány aktuális zavarainak egyik forrása az, hogy a tudomány kívánatos autonóm léte szakadatlanul külső erők nyomasztó befolyása alatt állt. Ennek következtében megjelent egy különös kutató típus, hadd nevezzem így:­­ a „delegált kutató". Aki egyébként kiváló ember lehet személyes minőségében, de a tudo­mányon kívüli erővonalak és megfontolások delegálták a tudományba. Furcsa módon delegált tenoristákból kevesebben vannak! A „delegált kutatók" léte nem kívánatos a tudományban, nagyon gyakran közülük kerülnek ki azok, akiknek a beválásával kapcso­latban komoly gondok támadnak. Nem hiszem, hogy ennek a kockázata a most átélt új fordulattal automatikusan megszűnik. A tudomány presztízse és társadalmi funkciója­­ mindig azzal jár, hogy a hozzá képest külső társadalmi és politikai erők növelni kívánják befolyásukat a tudomány intézményes formáiban. Ezért a tudományban zajló folyamatos értékelési—megítélési műveletek egyik fontos funkciója, hogy a „mindhalálig" tartó 834 Magyar Tudomány 1991. 7. szám

Next