Magyar Tudomány, 1991 (98. kötet = Új folyam 36. kötet)
1991 / 7. sz. - AKADÉMIAI FÓRUMOK '91 - A TUDOMÁNYOS TELJESÍTMÉNY ELÉRÉSÉNEK FELTÉTELEI - ÉRTÉKELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - Társadalomtudományi kutatások fóruma. Értékelés nélkül nincs modern tudomány - PATAKI FERENC: Az értékelés funkcióiról és dilemmáiról
arra, hogy a témának egyfajta tágasabb vázlatát — éspedig kifejezetten provokatív szándékkal, a vitagerjesztés szándékával — a figyelmükbe ajánljam. Tekintsük evidenciának, hogy az értékelés—megítélés mozzanata nélkül nem létezhet modern tudomány. Ezt a kijelentést ugyan valóban evidenciaként szemléljük, jóllehet egy játszi gondolat nyomába szegődve, alaposabban is foglalkozhatnánk azzal, hogy vajon valóban így van-e ez. Tulajdonképpen kinek és miért van szüksége a tudományban értékelésre, értékelő,megítélő műveletekre? Ha alkalmi gondolati kísérlettel feltételezünk egy olyan helyzetet, hogy valamely országban korlátlanok az erőforrások, másrészt pedig a kutatásra vállalkozó személyek kellő önkritikával rendelkeznek önmaguk minősítéséhez, akkor azt mondhatnánk: ebben a helyzetben tulajdonképpen fölösleges lenne az intézményes értékelés és megítélés. A tudomány a maga természetes mozgása révén úgyis kidobja magából a jelentéktelent, s tartósan asszimilálja az értéket; ami fölösleges, az úgyis elmarad a meder partján. Az Erasmus-kori humanisták közössége nem tartott igényt intézményes értékelési műveletekre, miközben nagyon eleven levelezésben álltak egymással, és sokoldalúan reflektáltak egymás munkájára. Úgy gondolom, hogy a tudományban az értékelési megítélés szükségessége a modern tudomány intézményes létformáival, a modern tudomány társadalmi nagyrendszerré alakulásával függ össze. Napjaink tudománya külső forrásokkal élő vállalkozás, iparszerű — vagyis hatékonysági kritériumoknak alávetett — rendszer; ebből ered a megítélés—értékelés folyamatos szükségszerűsége és nélkülözhetetlensége. De melyek a tudományban zajló értékelési műveletrendszer funkciói? Talán nem lesz haszontalan, ha vázlatosan áttekintjük ezeket a funkciókat. Öt ilyen — külön szemlélhető, világosan és élesen elkülöníthető — funkciót véltem felfedezni, amelyeknek az egymáshoz illeszkedése korántsem problémátlan, olykor kollíziók, feszültségek lappanganak a különböző funkciók között. • Először is nélkülözhetetlen az értékelés a kutatói kiválasztódás és beválás folyamatos szabályozásához. Erről viszonylag keveset szoktunk szólni, holott igen szerteágazó a kérdés, különösen ami a kutatói pályára történő szelekciót illeti. Ez a funkció mélyen összefügg a továbbképzés, a kutatóképzés egész rendjével. S bár itt az értékítéletek még főként lehetőségek felől születnek, mégis úgy gondolom, hogy a legelső pillanattól kezdve a teljesítményelv érvényesíthető formáit kell szem előtt tartani, azoknak a logikájából nem lehet engedni. Természetesen itt mindig is lesz egyfajta előlegezés: az ígéretes kutatói lehetőségek csak évek alatt igazolódhatnak. Azt gondolom, hogy e tekintetben radikális változást hoz majd az Athenaeum gondolatkörében felépülő, új és az egyetemi képzéshez szervesen illeszkedő, illetve azt befejező, már egy szelektált elit számára készülő posztgraduális képzési rendszer. Úgy látom, hogy a magyar társadalomtudomány aktuális zavarainak egyik forrása az, hogy a tudomány kívánatos autonóm léte szakadatlanul külső erők nyomasztó befolyása alatt állt. Ennek következtében megjelent egy különös kutató típus, hadd nevezzem így: a „delegált kutató". Aki egyébként kiváló ember lehet személyes minőségében, de a tudományon kívüli erővonalak és megfontolások delegálták a tudományba. Furcsa módon delegált tenoristákból kevesebben vannak! A „delegált kutatók" léte nem kívánatos a tudományban, nagyon gyakran közülük kerülnek ki azok, akiknek a beválásával kapcsolatban komoly gondok támadnak. Nem hiszem, hogy ennek a kockázata a most átélt új fordulattal automatikusan megszűnik. A tudomány presztízse és társadalmi funkciója mindig azzal jár, hogy a hozzá képest külső társadalmi és politikai erők növelni kívánják befolyásukat a tudomány intézményes formáiban. Ezért a tudományban zajló folyamatos értékelési—megítélési műveletek egyik fontos funkciója, hogy a „mindhalálig" tartó 834 Magyar Tudomány 1991. 7. szám