Magyar Tudomány, 1991 (98. kötet = Új folyam 36. kötet)

1991 / 3. sz. - VITÁK - VÉLEMÉNYEK - PAPP ZSOLT: Van miről gondolkodni

Papp Zsolt Van miről gondolkodni Magamról röviden annyit, hogy hosszú időn át voltam munkatársa a volt állampárt Társadalomtudományi Intézetének. Az Intézetben — részben köz­vetlenül 1968 után, aztán 1977 és 1987 között — reformszándékú kutató­munka és önképzés folyt; szociológiai, később politikatudományi kutatások­ban vehettem részt. Más lapra tartozik, hogy ezek a tisztes tudományos am­bíciójú és társadalomkritikai igényű vizsgálatok miért nem jutottak gyakorlati hasznosuláshoz. Lehetőségem volt még arra, hogy a hetvenes évek első fele óta folyamatosan oktassak szociológiatörténetet és társadalomelméleti irányo­kat az ELTE Szociológiai Intézetében, s emellett a német filozófiáról, szocio­lógiáról készített dolgozataim is napvilágot láttak. Éppen egy éve vagyok a Közgazdaságtudományi Egyetem filozófia tanszé­kén, és közös munkánk az oktatás profiljának változtatása, korszerűsítése. Igazodni szeretnénk az egyetem speciális feladataihoz és a hallgatók várako­zásaihoz. Mire jutottunk ez alatt az év alatt? Felfrissítettük és a mához „közelebb hoztuk" a filozófiatörténet-oktatást. Két oktatónk vezet vallás­bölcseleti kurzusokat. Ugyancsak két oktatónk — valamennyien fiatalok veselkedett neki a modernség és a posztmodernizmus számbavételének. Pró­bálkozunk a társadalomról való elméleti gondolkodás régiós sajátszerűségei­nek bemutatásával, így hirdettünk kollégiumot az orosz (ezen belül marxizmus­történeti), illetőleg a német gondolkodástörténet sajátszerűségeiről. Egy fiatal hölgykollégánk tudományelméletet oktat, s a múlt félévben egy tehetséges egyetemi hallgató szervezett sikeresnek bizonyult tudományelméleti előadás­sorozatot. 1991 februárjától szeretnénk kiírni szemináriumot Friedrich Hayek, emellett egy másikat az angolszász neoliberalizmus eszméiből. Az év során hat-hét — jórészt harminc év alatti — kutató szándékkal is megáldott, s legalább egy nyugati nyelvet olvasó-beszélő fiatalt sikerült lazább vagy szorosabb kapcsolódásban a tanszékünkön foglalkoztatni. El ne kia­báljam: mintha formálódna egy csapat. A hallgatók magas részvétellel látogatják az óráinkat, ami azért is örvendetes, mert választható tárgy vagyunk, és igen erősek az ugyancsak választható szomszéd­ várak (szocioló­gia, politikaelmélet). Örvendetes volna, ha hosszabb távon felerősödne az egyetemen — és most a privát­ ideálomat mondom — az erősen elméleti közgazdasági képzés mellett egy közgazdasági kitekintésű, megalapozású társadalomtudományi képzés, integratív jelleggel. A magunk részéről hozzá tudnánk járulni ehhez néhány téma kiemelt gondozásával. Alább ezeket venném sorba, és ezzel arról is sze­retnék valamit mondani, hogy hol, mely témákban látom (persze saját beszű­külésemben) a hazai filozófiai gondolkodás újabb keletű kifutópályáit, vagy legalább startpontjait. Ismeretes, hogy nagy mennyiségben — s jórészt azok fordításában, akik éppen manapság térhetnek vissza a filozófiai, politikai nyilvánosságba — igen értékes kötetek állnak rendelkezésre a 17—18. századi angol, francia és német állam-, jog- és morálbölcseleti irodalomból. Azt gondolom, igencsak érdemes volna visszatérni e tanok némelyikének újbóli átgondolásához, például az emberi természet megváltoztathatósága — vagy éppen az önzés, az érdek.

Next