Magyar Tudomány, 1991 (98. kötet = Új folyam 36. kötet)
1991 / 3. sz. - VITÁK - VÉLEMÉNYEK - PAPP ZSOLT: Van miről gondolkodni
Papp Zsolt Van miről gondolkodni Magamról röviden annyit, hogy hosszú időn át voltam munkatársa a volt állampárt Társadalomtudományi Intézetének. Az Intézetben — részben közvetlenül 1968 után, aztán 1977 és 1987 között — reformszándékú kutatómunka és önképzés folyt; szociológiai, később politikatudományi kutatásokban vehettem részt. Más lapra tartozik, hogy ezek a tisztes tudományos ambíciójú és társadalomkritikai igényű vizsgálatok miért nem jutottak gyakorlati hasznosuláshoz. Lehetőségem volt még arra, hogy a hetvenes évek első fele óta folyamatosan oktassak szociológiatörténetet és társadalomelméleti irányokat az ELTE Szociológiai Intézetében, s emellett a német filozófiáról, szociológiáról készített dolgozataim is napvilágot láttak. Éppen egy éve vagyok a Közgazdaságtudományi Egyetem filozófia tanszékén, és közös munkánk az oktatás profiljának változtatása, korszerűsítése. Igazodni szeretnénk az egyetem speciális feladataihoz és a hallgatók várakozásaihoz. Mire jutottunk ez alatt az év alatt? Felfrissítettük és a mához „közelebb hoztuk" a filozófiatörténet-oktatást. Két oktatónk vezet vallásbölcseleti kurzusokat. Ugyancsak két oktatónk — valamennyien fiatalok veselkedett neki a modernség és a posztmodernizmus számbavételének. Próbálkozunk a társadalomról való elméleti gondolkodás régiós sajátszerűségeinek bemutatásával, így hirdettünk kollégiumot az orosz (ezen belül marxizmustörténeti), illetőleg a német gondolkodástörténet sajátszerűségeiről. Egy fiatal hölgykollégánk tudományelméletet oktat, s a múlt félévben egy tehetséges egyetemi hallgató szervezett sikeresnek bizonyult tudományelméleti előadássorozatot. 1991 februárjától szeretnénk kiírni szemináriumot Friedrich Hayek, emellett egy másikat az angolszász neoliberalizmus eszméiből. Az év során hat-hét — jórészt harminc év alatti — kutató szándékkal is megáldott, s legalább egy nyugati nyelvet olvasó-beszélő fiatalt sikerült lazább vagy szorosabb kapcsolódásban a tanszékünkön foglalkoztatni. El ne kiabáljam: mintha formálódna egy csapat. A hallgatók magas részvétellel látogatják az óráinkat, ami azért is örvendetes, mert választható tárgy vagyunk, és igen erősek az ugyancsak választható szomszéd várak (szociológia, politikaelmélet). Örvendetes volna, ha hosszabb távon felerősödne az egyetemen — és most a privát ideálomat mondom — az erősen elméleti közgazdasági képzés mellett egy közgazdasági kitekintésű, megalapozású társadalomtudományi képzés, integratív jelleggel. A magunk részéről hozzá tudnánk járulni ehhez néhány téma kiemelt gondozásával. Alább ezeket venném sorba, és ezzel arról is szeretnék valamit mondani, hogy hol, mely témákban látom (persze saját beszűkülésemben) a hazai filozófiai gondolkodás újabb keletű kifutópályáit, vagy legalább startpontjait. Ismeretes, hogy nagy mennyiségben — s jórészt azok fordításában, akik éppen manapság térhetnek vissza a filozófiai, politikai nyilvánosságba — igen értékes kötetek állnak rendelkezésre a 17—18. századi angol, francia és német állam-, jog- és morálbölcseleti irodalomból. Azt gondolom, igencsak érdemes volna visszatérni e tanok némelyikének újbóli átgondolásához, például az emberi természet megváltoztathatósága — vagy éppen az önzés, az érdek.