Magyar Tudomány, 1993 (100. kötet = Új folyam 38. kötet)

1993 / 1. sz. - A TUDOMÁNY TÖRTÉNETÉBŐL - KONCZ ISTVÁN - PATAKI FERENC: Az Akadémia Pszichológiai Intézete

Koncz István—Pataki Ferenc A vallás- és közoktatásügyi miniszterhez írt — a laboratórium tudományos működéséről szóló — 1920. évi jelentésében, ugyancsak Ranschburg Pál megállapítja, hogy a 18. munkaévben sikerült a laboratóriumnak a múltban elért, jórészt inkább elméleti jelentőségű eredményeit egy közös, gya­korlati, gyógypedagógiai s orvospedagógiai cél szolgálatába állítania. „A laboratórium fő munkaprog­ramjául a gyengetehetségű gyermekek testi és szellemi állapotának beható tanulmányozását tűztem ki az összes orvosi, anthropológiai és mindazon pszichológiai módszerek felhasználásával, amelyek ma — részben eddigi saját munkánk, részben egyéb pszichológus búvárok kutatásainak eredményeként — rendelkezésünkre állnak." 1926-ra — Ranschburg Pál lemondásakor — ez a szerény körülmények között működő, de nagy szellemi energiákat felhalmozó és példás tudományos ethoszt megtestesítő laboratórium — elméleti és gyakorlati munkásságával — szilárd alapokat teremtett a következő évtizedek fejlődéséhez. Dokumentumok tükrében röviden kövessük nyomon az intézet további történetét. 1926-ban, Ranschburg Pál lemondása után a laboratórium vezetője — 1929-től igazgatója — Schnell János lett. Az intézmény elnevezése 1926-ban „M. Kir. Gyógypedagógiai Pszichológiai La­boratórium", 1930 márciusától pedig „Gyógypedagógiai és Orvospszichológiai Intézet". 1934-ben az intézet mellett pályaválasztási és nevelési tanácsadást szerveztek, s elnevezését „M. Kir. Gyermek­lélektani Intézet — Nevelési és Pályaválasztási Tanácsadó" névre módosították. Az 1920-as évek első fele a hazai pszichológia fejlődésében éles törést jelentett; a tudomány kutatási bázisa és intézményrendszere szűkült, számos kiemelkedő pszichológus és pszichoanalitikus emigrálni kényszerült. A 30-as évek elején viszont némi fellendülés volt érzékelhető. 1932-ben Hor­kai-Schiller Pál vezetésével megszerveződött a budapesti egyetem pszichológiai intézete. Ezekben az években a mindvégig Ranschburg támogató rokonszenvét élvező egyetemi intézet, a Ranschburg­laboratórium művét folytató, Schnell János vezette Gyermeklélektani Intézet, Szondi Lipót laborató­riuma és a Pszichoanalitikai Társaságba tömörült orvosok és pszichológusok képviselték a pszichológia hazai vezető elitjét. Mellettük fokozatosan nőtt a pedagógusképző intézményekben dolgozó pszicho­lógusok munkásságának jelentősége is. A fellendülés előzménye s egyúttal tünete volt a Magyar Psychologiai Társaság megalakulása és folyóiratának, a Magyar Psychologiai Szemlének a megjelenése (1928). A harmincas évek fejlődését azonban derékba törte a világháború. A Pszichológiai Intézet 1936 májusában átköltözött a Bulyovszky utca (mai Rippl-Rónai utca) 26. szám alatti iskolaépület egyik szárnyába, ahol — Szondi utcai kapubejárattal — jó fél évszázadig működött az intézet központja. A Teréz körútra való 1989-es „átköltözés" óta a régi Szondi utcai épület elsősorban a kísérleti kutatórészlegeknek ad otthont. Az 1936 utáni, új helyen működő Gyer­meklélektani Intézet tevékenységéből különösképpen említésre érdemes a ,,képzett és lélektani vizs­gálatokban jártas munkaerők" kiképzése, illetve a működési bizonyítványt is adó továbbképzése; a gyakorló tanárjelöltek felkészítése; a nevelési és pályaválasztási tanácsadás; az ambulancián végzett orvosi, pszichológiai és gyermekpszichiátriai vizsgálatok; a testi és lelki, orvosi és pedagógiai terápia, de még a háborús játékok ellen mozgósító program (1946) is. A tudományos műhely továbbfejlesz­tésében a 30-as évek második felében nagy szerepe volt Szondi Lipótnak. 1945 után az intézet a Vallás- és Közoktatásügyi-, majd az Oktatásügyi Minisztérium fennhatósága alatt működik „Állami Gyermeklélektani Intézet" elnevezéssel. Igazgatója 1948 és 1962 között Molnár Imre volt, aki — munkatársaival együtt sokszor a pszichológia és benne az intézet puszta létéért küzdve — mindent megtett az intézet megmentéséért. A 80 éves Molnár Imre egy vele folytatott beszélgetésben (Magyar Pszichológiai Szemle, 1991/1. 88—110.) elmondja, hogy igazgatósága kez­detén az intézetnek 15 vidéki fiókállomása volt. (Ezek voltak a nevelési tanácsadók elődei.) A 40-es évek végétől a pszichológiát szűk korlátok közé rekesztették, és súlyos ideológiai nyomás alá helyezték. Megszüntették az Állami Gyermeklélektani Intézet vidéki és fővárosi fiókállomásait. Felszámolták a Társaságot, megszűnt a tudományág folyóirata. Az intézeten kívül csak az egyetemi és gyógypedagógiai főiskolai pszichológia tanszékek maradtak meg (de azok is csak tanárképzés céljaira), a pszichológus szakképzést megszüntették. Ilyen körülmények között az intézet az akkoriban 100­­MAGYAR Magyar Tudomány 1993. 1. szám TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA

Next