Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 1997 (104. kötet = Új folyam 42. kötet)

1997 / 11. sz. - A TUDOMÁNY TÖRTÉNETÉBŐL - VÁGÁS ISTVÁN: 'Második honfoglalásunk' : a Tisza-völgy szabályozása

A tudomány történetéből Vágás István „Második honfoglalásunk" A Tisza-völgy szabályozása, második honfoglalásunk, viszontagságos tör­ténelmünknek kevés számú dicsőséges fejezetei közé tartozik. Eszerint kell értékelnie társadalmunknak és tudományunknak. Sokan gondolják, hogy a középkor Magyarországának lakója békésen együtt élt a sze­szélyes vízjárású folyókkal, belőlük és nekik élt, s eszébe sem jutott, hogy „leigázza a ter­mészetet". A földművelés és az állattenyésztés azonban az Árpádok alatt is fő gazdálkodási ág volt, később még inkább azzá vált. Zsigmond király alatt már törvényeket, rendeleteket is alkottak legelőször a magyar Felső-Duna árvízvédelmére. Innen kezdve — beleértve a török időket is — királyaink, vagy hatóságaink árvízvédelmi töltések építését, azok javítását, a védekező munkák megszervezését igyekeztek folyamatosan előmozdítani. A török megszállta országrészben a vízi művek is tönkre mentek, s legfeljebb a lakosság védelmét látták el. A szatmári békét követő korszak egészen más gazdasági feltételek elé állította az országot, mint a török megszállást megelőző idők.­ A tartóssá vált béke időszakában a létszámában növekvő lakosság táplálásához is többet kellett termelni, de az árutermelés igényei és lehetőségei is ösztönözték a termelés növelését. Ezt akkor már csak a termő­területek bővítésével érhették el. Az Alföld és a Kisalföld síkságait viszont az időszakos víz­elborítások tartották kiszámíthatatlanul hatalmukban. A lakosság letelepedését, később a közlekedés és az ipar megteremtését is legalább 15 ezer km2-en akadályozták a Tiszának és mellékfolyóinak, vagy a Dunának és mellékfolyóinak elárasztásai. A XVIII. században olykor hatósági erővel is támogatott árvízmentesítések kezdődtek mind a Tisza, mind a Duna mellékén. A földtulajdonosoknak érdekében állott a töltésezés, a folyók vizeinek kizárása a termőföldekről. Kezdetben gyakran a folyóvizek kifolyásának legalacsonyabb pontjain, az ún. „fok"-okon végzett eltöltésezés is elegendő védelemnek lát­szott. Ez a hagyományos „ártéri gazdálkodást" folytató lakosság érdekeivel volt ellentétes, hiszen életfeltételeiket fenyegette. A vízszabályozások kezdeti évtizedei egyébként is súlyos bajokat okoztak. A sok esetben rossz helyre került, s rendszerint gyenge védőtöltések nem váltották be érdekeltjeinek re­ményeit. Ugyanakkor, ha mégis sikerült a folyók vizét tartósabban kirekeszteni, a mentett területeken keletkezett, vagy az oda bejutó belvizek kárai elől nem lehetett védelmet találni. A belvízvédelem gépi eszközei ugyanis csak a XIX. század második felében hódítottak teret, hiszen a gőzgép is csak annak a századnak az elején terjedt el. 1332 Magyar Tudomány 1997. 10. szám

Next