Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2002 (109. kötet = Új folyam 47. kötet)

2002 / 7. sz. - MEGEMLÉKEZÉS - VÁMOS TIBOR: Sebestyén János[Teljes szöveg (HTML)]

SEBESTYÉN JÁNOS Egy éve halt meg, kilencven éves volt, vak, magatehetetlen, elméjében viszont még őrizve élete keserűségét, keserűvé változ­tatva mindazt, ami számára is gyönyörű­ség, élete tartalma volt. Görcsös végakarata sze­rint gyászjelentés nem jelent meg róla, sen­kinek nem lehetett a saját halottja, tiltotta, hogy temetése esemény legyen, még a szű­kebb hozzátartozó körnek sem. Ezért is szó­lok róla most, amikor talán már oldódott a tiltás ereje. Akik ma rá még emlékeznek, kevesen vannak, kortársainak többsége már régen halott, tevékenységét, mint a mérnö­kök tevékenységének többségét, elfedi az idő változása, annak az időnek a változása, amit a mérnök tudatosan gyorsít, alakít. Ma­radnak az elődeiktől eltérő, azokat rejtett módon továbbplántáló új műszaki generá­ciók, amelyek és akik ennek tudata nélkül vagy tudatos tagadásban úgy hordozzák az előzményeket, mint az idei növényzet a ta­valyi, tavalyelőtti elhervadtak táperejét. A Budapesti József Nádor Műegyetemet 1934-ben kitüntetéssel és önerőből, minden családi vagy más anyagi támogatás nélkül végezte el. Ez volt első próbája az elkövet­kező nehézségekhez. Az egyetem elvégzé­se után nagyon nehezen és csak sokára ka­pott munkát, mivel a gazdasági világválság még nagyon erősen hatott. Ezért és a fasiz­mus előretörésének hatására először gondolt a kivándorlásra, majd itthon maradva szim­patizált a kommunista mozgalommal, de tagja egy pártnak sem volt. 1935-ben végül elhelyezkedett a Budapesti Kismotor- és Gépgyár elődjénél, egy kis cégnél, ahol ő volt az egyedüli — és mint kezdő, nagyon olcsó - mérnök. A háborúban a gyár a hadi termelés szolgálatába állt, hűtőgép-kom­presszorokat és páncélostornyokat forgató villamos motorokat gyártottak. Mint egyedüli mérnök, a haditermelésben pótolhatatlan volt, ezért nem kellett bevonulnia. 1944-ben sikerült az üldöztetés elől elrej­tőzve életben maradnia, de ennek nyomasz­tó emléke végigkísérte életét. Dolgozott a főváros Elektromos Műveinél, majd a kiváló és tapasztalt szakembert az 1946-tól foko­zatosan szélesülő állami ipar műszaki veze­tésébe hívták. Későbbi miniszterelnök, le­endő akadémikusok, a politika változékony színeiben is tevékeny emberek dolgoztak szakmai beosztottjaiként, ő maga sem akkor, sem később nem vállalt politikai jellegű sze­repet, kezdettől visszahúzódott. Első h­atalmas alkotása a Dunai Vasmű volt A tervek és műszaki berendezések első szál­lítmányai a Szovjetunióból érkeztek, de ere­detük a második világháború amerikai mű­szaki segélyére néz vissza, az akkor még tel­jesen korszerű­ és a Szovjetunióban általában elég megbízhatóan reprodukált amerikai technológiát tükrözték. Ezt kellett kiegészí­teni a magyar építési és szerelési tervekkel és számos magyar vagy más importból szár­mazó technológiákkal, mint például az erő­mű és a villamos rendszer teljes egészével, majd egyre inkább a hozzáférhető nyugat­európai megoldásokkal. Sebestyén János fe­jében az egész, minden technikai részletével és összefüggésével együtt­működött, tudott minden csővezetékről, ismert minden ada­tot, volt elképzelése minden berendezés funkciójáról, kapcsolódási feltételeiről. Maga az alapkoncepció is előremutató volt, szem­ben a magyar kohászatnak még a 19. század 951 Megemlékezés

Next