Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2008 (169. évfolyam)

2008 / 6. sz. - AZ MTA ÚJ KÜLSŐ TAGJAINAK BEMUTATÁSA - Petőfi János

Magyar Tudomány • 2008/5 PETŐFI JÁNOS 1931-ben, Miskolcon született, ordinárius. Szakterülete a nyelvfilozófia, szövegtan. A Janus Pannonius Tudományegyetem, a Kos­suth Lajos Tudományegyetem és az Universita di Torino díszdoktora, a szegedi Juhász Gyu­la Pedagógiai Főiskola magister emeritusa. Mi volt az a döntő mozzanat az életében, amely erre a pályára vitte? Mindenekelőtt a gimnáziumi magyartaná­rom órái, amelyek életreszóló érdeklődést ébresztenek bennem az irodalmi művek mint a legkomplexebb verbális jelek „működésé­nek" megismerése iránt. Később pedig — el­sősorban a generatív nyelvészettel való találko­zás eredményeként — az a felismerés, hogy matematika, fizika és német nyelv és irodalom szakos képzettséget szerencsésen tudom ötvözni e működés mechanizmusának feltárá­sát célzó elméleti koncepció kidolgozásában. Mi volt az az eredmény munkája során, amelynek igazán örül? Egyetlen eredményt nem tudnék megnevez­ni, eredményeket felsorolni igen. Azt, hogy a hasonló célkitűzés megvalósítására törekvő szakmai közösség pozitívan reagált koncep­ciómra, amelynek eredményeként a 60-as évek végétől az európai szövegtani kutatás élvonalába kerülhettem. Azt, hogy tizenhét évig szabadon választott tematikát taníthat­tam Németországban és ugyanannyi évet ugyanolyan módon Olaszországban. Azt, hogy meghívott aktív résztvevője lehettem számos nemzetközi konferenciának, köztük három Nobel-symposiumnak is. Azt, hogy vezetésem alatt több mint húsz doktori érte­kezés készült el, és hogy egykori német, olasz, spanyol, magyar doktori fokozatot szerzett tanítványaim csaknem kivétel nélkül kutatók vagy egyetemi oktatók lenek. Azt, hogy társ­szerkesztője lehettem a papiere zur textlin­guistik /papers in text linguistics címmel meg­jelenő első nemzetközi szövegtani monográ­fia-sorozatnak (Buske Verlag, Hamburg, 70 kötet), valamint szerkesztője a berlini de Gruyter Verlag Research in Text Theory című sorozatának, amelyben huszonöt kötet jelent meg. Azt, hogy kutató, oktató és tudomány­szervező munkám elismeréseként több egye­tem díszdoktorává fogadott, a Nemzetközi Hungarológiai Társaság pedig Lotz-éremmel tüntetett ki. Az, hogy a Maceratai Egyetem az ottani, 75 éves nyugdíjkorhatár elérése után sem engedett el kötelékéből, hanem — pro­fessor emeritus címmel megtisztelve — további feladatokkal bízta meg, és az egyetem kiadó­ja egy sajátos multimédia DVD-ROM kiad­ványt (Da un ateneo all'altro. Verso la costru­zione di una teoria semiotica del testo) szentelt kutató- és oktatótevékenységem dokumentá­lására. Végül — de nem utolsósorban — azt, hogy koncepcióm nem maradt a szakma szűk „akadémiai" keretei között, hanem utat talált a különböző iskolafokozaton tanító tanárok­hoz és hallgatókhoz, diákokhoz egyaránt.

Next