Akadémiai Közlöny, 1960 (9. évfolyam, 1-20. szám)
1960-05-10 / 7. szám
42 AKADÉMIAI KÖZLÖNY 1960. május 10. 2 § (1) A lakosság részére nyújtott kölcsönök után a pénzintézet (az állami takarékpénztári szervezet és a falusi takarékszövetkezetek) legfeljebb évi tíz (10%) százalék kamatot számíthat fel. (2) Az egyes kölcsönfajták után járó kamat mértékét az (1) bekezdésben megállapított mértéken belül a Pénzügyminisztérium Takarékpénztári Főigazgatósága (továbbiakban: Főigazgatóság) határozza meg. A Főigazgatóság a kamat mértékét megfelelő módon köteles a lakosság tudomására hozni. (3) A pénzintézet a folyósításkor — a Főigazgatóság által meghatározott kölcsönfajtáknál — a kamaton felül folyósítási jutalékot, illetve a lejárat meghosszabbításakor meghosszabbítási jutalékot is felszámíthat. A kölcsönösszeg egy (1%) százalékát sem a folyósítási jutalék nem haladhatja meg. (4) A (3) bekezdésben említett jutalékon felül más jutalékot csak akkor lehet felszámítani, ha a kamat és a jutalék együttes mértéke az (1) bekezdésben megállapított mértéket nem haladja meg. (5) Az adós fizetési késedelme esetén a pénzintézet legfeljebb évi hat (6%) százalék késedelmi kamatot számíthat fel. 3. § (1) A lakosság részére nyújtott kölcsönök után a pénzintézet (az állami takarékpénztári szervezet és a falusi takarékszövetkezetek) a kölcsönszerződéssel kapcsolatos szolgáltatások (műszaki ellenőrzés, számlavezetés, telekkönyvi eljárás stb.) fejében díjakat is felszámíthat; a díjak mértékét a Főigazgatóság állapítja meg. (2) A falusi takarékszövetkezetek ügyviteli költségeik fedezésére egyszeri kezelési költséget számíthatnak fel; az egyszeri kezelési költség mértékét a Főigazgatóság állapítja meg. 4 § (1) A kamat mértéke szempontjából a pénzintézetnek ingatlanértékesítésből származó vételárkövetelései a lakosság részére nyújtott kölcsönökkel esnek egy tekintet alá. (2) Ez a rendelet nem érinti az áruvásárlási kölcsönök után járó kamat és kezelési költség mértékére vonatkozó rendelkezéseket. 5 § Ez a rendelet 1960. május hó 1. napján lép hatályba. Nyers Rezső s. k., pénzügyminiszter. A művelődésügyi miniszter 126/1960. (M. K. 8.) M. M. számú utasítása az egyetemi doktori címről Az 1956. évi 26. számú törvényerejű rendelet, továbbá az 1031/1959. (X. 3.) Korm. számú határozat rendelkezései folytán az egyetemek által odaítélhető doktori címmel kapcsolatos kérdéseket — az egészségügyi és földművelésügyi miniszterekkel, valamint a Tudományos és Felsőoktatási Tanács elnökével egyetértésben — az alábbiakban szabályozom: " . 1. Az egyetemek, valamint a földművelésügyi miniszter felügyelete alá tartozó főiskolák közül a 41/1959. (X. 3.) Korm. számú rendelet 25. §-ának (8) bekezdésében megjelölt egyetemi jellegű főiskolák (a továbbiakban: egyetem) a doktori címet a) az orvosok, állatorvosok és jogászok számára befejezett egyetemi tanulmányaik alapján foglalkozásuk megjelöléseként, illetőleg végzettségük elismeréseként; b) egyéb egyetemi vagy főiskolai képesítés igazoló oklevél megszerzését követően az egyetemi tanulmányok ismeretanyagát meghaladó, kezdeti tudományos felkészültség tanúsításaként; c) az arra érdemes személyeknek tiszteletbeli kitüntetésként (honoris causa) ítélhetik oda. Aki az egyetemen az a) vagy b) pontban meghatározott doktori címet szerzett és azt 50 esztendeig közmegbecsülésben viselte, annak az egyetemi tanács doktori aranyoklevelet adományozhat. 2. A doktori cím az 1. b) pont alapján annak az erkölcsileg kifogástalan, a népi demokratikus rendszerhez hűséges és a szocializmus építésében a társadalomra nézve hasznos tevékenységet kifejtő magyar állampolgárnak ítélhető oda, aki a) a tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített doktori értekezést nyújt be és b) szakmai felkészültségéről, továbbá a marxizmus-leninizmus elméletében való jártasságáról külön doktori szigorlaton eredményesen számot ad. A doktori értekezés benyújtása és szigorlat letétele alól mentesül az, aki tudományos fokozattal (tudományok kandidátusa vagy doktora) rendelkezik. Nem kell marxizmus—leninizmusból szigorlatot tenni az 1—3 éves pártfőiskolát vagy a Budapesti Pártbizottság 3 éves esti egyetemet végzett jelölteknek. 3. Az egyetemek atiszteletbeli doktori címet az egyetem felett felügyeletet gyakorló miniszter előzetes engedélye alapján adhatják meg. 4. A doktori címmel rendelkező személyek családi nevük előtt a ,,dr.” megjelölést használhatják. 5. A doktori cím az 1. b) pont alapján általában azon az egyetemen szerezhető meg, ahol a jelölt tanulmányait befejezte. Külföldön szerzett egyetemi és főiskolai végzettség vagy belföldi főiskolán szerzett képesítés esetén — valamint más indokolt esetben — a jelölt doktori értekezésének szaktudománya szerint illetékes egyetem ítélheti oda a doktori címet. 6. Az egyetem felett felügyeletet gyakorló miniszter az 1. b) pont szerint odaítélt doktori címet visszavonhatja, ha a cím viselőjét sújtó jogerős büntető bírói ítéletről értesítést kap. A doktori cím megvonását az egyetemi szervek is kezdeményezhetik, ha olyan tény jut tudomásukra, hogy a doktori címet elnyert személy e cím viselésére méltatlanná vált. 7. Az 1. b) és c) pontok alapján adható doktori cím odaítélésének részletes feltételeiről és módjáról — a jelen utasításhoz mellékelt típusszabályzatban foglalt egységes elvek betartásával — 1960. május 15-ig az egyetemek külön-külön doktori szabályzatot készítenek, amely a művelődésügyi miniszternek, illetőleg az egyetem felett felügyeletet gyakorló miniszternek a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben adott jóváhagyásával válik hatályossá.