Akadémiai Közlöny, 1960 (9. évfolyam, 1-20. szám)

1960-05-10 / 7. szám

42 AKADÉMIAI KÖZLÖNY 1960. május 10. 2­ § (1) A lakosság részére nyújtott kölcsönök után a pénzintézet (az állami takarékpénztári szervezet és a falusi takarékszövetkezetek) legfeljebb évi tíz (10%) százalék kamatot számíthat fel. (2) Az egyes kölcsönfajták után járó kamat mértékét az (1) bekezdésben megállapított mértéken belül a Pénzügyminisztérium Takarékpénztári Fő­­igazgatósága (továbbiakban: Főigazgatóság) hatá­rozza meg. A Főigazgatóság a kamat mértékét meg­felelő módon köteles a lakosság tudomására hozni. (3) A pénzintézet a folyósításkor — a Főigaz­gatóság által meghatározott kölcsönfajtáknál — a kamaton felül folyósítási jutalékot, illetve a lejárat meghosszabbításakor meghosszabbítási jutalékot is felszámíthat. A kölcsönösszeg egy (1%) százalékát sem a folyósítási jutalék nem haladhatja meg. (4) A (3) bekezdésben említett jutalékon felül más jutalékot csak akkor lehet felszámítani, ha a kamat és a jutalék együttes mértéke az (1) bekez­désben megállapított mértéket nem haladja meg. (5) Az adós fizetési késedelme esetén a pénz­intézet legfeljebb évi hat (6%) százalék késedelmi kamatot számíthat fel. 3. § (1) A lakosság részére nyújtott kölcsönök után a pénzintézet (az állami takarékpénztári szervezet és a falusi takarékszövetkezetek) a kölcsönszerző­déssel kapcsolatos szolgáltatások (műszaki ellen­őrzés, számlavezetés, telekkönyvi eljárás stb.) fejé­ben díjakat is felszámíthat; a díjak mértékét a Főigazgatóság állapítja meg. (2) A falusi takarékszövetkezetek ügyviteli költ­ségeik fedezésére egyszeri kezelési költséget számít­hatnak fel; az egyszeri kezelési költség mértékét a Főigazgatóság állapítja meg. 4­ § (1) A kamat mértéke szempontjából a pénz­intézetnek ingatlanértékesítésből származó vételár­követelései a lakosság részére nyújtott kölcsönökkel esnek egy tekintet alá. (2) Ez a rendelet nem érinti az áruvásárlási kölcsönök után járó kamat és kezelési költség mértékére vonatkozó rendelkezéseket. 5­ § Ez a rendelet 1960. május hó 1. napján lép hatályba. Nyers Rezső s. k., pénzügyminiszter. A művelődésügyi miniszter 126/1960. (M. K. 8.) M. M. számú utasítása az egyetemi doktori címről Az 1956. évi 26. számú törvényerejű rendelet, továbbá az 1031/1959. (X. 3.) Korm. számú hatá­rozat rendelkezései folytán az egyetemek által oda­ítélhető doktori címmel kapcsolatos kérdéseket — az egészségügyi és földművelésügyi miniszterekkel, valamint a Tudományos és Felsőoktatási Tanács elnökével egyetértésben — az alábbiakban szabá­lyozom: " . 1. Az egyetemek, valamint a földművelésügyi miniszter felügyelete alá tartozó főiskolák közül a 41/1959. (X. 3.) Korm. számú rendelet 25. §-ának (8) bekezdésében megjelölt egyetemi jellegű főisko­lák (a továbbiakban: egyetem) a doktori címet a) az orvosok, állatorvosok és jogászok számára befejezett egyetemi tanulmányaik alapján foglal­kozásuk megjelöléseként, illetőleg végzettségük elismeréseként; b) egyéb egyetemi vagy főiskolai képesítés igazoló oklevél megszerzését követően az egyetemi tanulmányok ismeretanyagát meghaladó, kezdeti tudományos felkészültség tanúsításaként; c) az arra érdemes személyeknek tiszteletbeli kitüntetésként (honoris causa) ítélhetik oda. Aki az egyetemen az a) vagy b) pontban meg­határozott doktori címet szerzett és azt 50 eszten­deig közmegbecsülésben viselte, annak az egyetemi tanács doktori aranyoklevelet adományozhat. 2. A doktori cím az 1. b) pont alapján annak az erkölcsileg kifogástalan, a népi demokratikus rendszerhez hűséges és a szocializmus építésében a társadalomra nézve hasznos tevékenységet kifejtő magyar állampolgárnak ítélhető oda, aki a) a tudományos munka módszereinek alkal­mazásával készített doktori értekezést nyújt be és b) szakmai felkészültségéről, továbbá a marxiz­mus-leninizmus elméletében való jártasságáról kü­lön doktori szigorlaton eredményesen számot ad. A doktori értekezés benyújtása és szigorlat letétele alól mentesül az, aki tudományos fokozattal (tudományok kandidátusa vagy doktora) rendel­kezik. Nem kell marxizmus—leninizmusból szigor­latot tenni az 1—3 éves pártfőiskolát vagy a Buda­pesti Pártbizottság 3 éves esti egyetemet végzett jelölteknek. 3. Az egyetemek a­­tiszteletbeli doktori címet az egyetem felett felügyeletet gyakorló miniszter előzetes engedélye alapján adhatják meg. 4. A doktori címmel rendelkező személyek családi nevük előtt a ,,dr.” megjelölést használ­hatják. 5. A doktori cím az 1. b) pont alapján általában azon az egyetemen szerezhető meg, ahol a jelölt tanulmányait befejezte. Külföldön szerzett egye­temi és főiskolai végzettség vagy belföldi főiskolán szerzett képesítés esetén — valamint más indokolt esetben — a jelölt doktori értekezésének szak­­tudománya szerint illetékes egyetem ítélheti oda a doktori címet. 6. Az egyetem felett felügyeletet gyakorló miniszter az 1. b) pont szerint odaítélt doktori címet visszavonhatja, ha a cím viselőjét sújtó jog­erős büntető bírói ítéletről értesítést kap. A doktori cím megvonását az egyetemi szervek is kezdemé­nyezhetik, ha olyan tény jut tudomásukra, hogy a doktori címet elnyert személy e cím viselésére méltatlanná vált. 7. Az 1. b) és c) pontok alapján adható doktori cím odaítélésének részletes feltételeiről és módjáról — a jelen utasításhoz mellékelt típusszabályzatban foglalt egységes elvek betartásával — 1960. május 15-ig az egyetemek külön-külön doktori szabály­zatot készítenek, amely a művelődésügyi miniszter­nek, illetőleg az egyetem felett felügyeletet gyakorló miniszternek a művelődésügyi miniszterrel egyet­értésben adott jóváhagyásával válik hatályossá.

Next