Akadémiai Közlöny, 1970 (19. évfolyam, 1-20. szám)
1970-09-16 / 14. szám
1970. szeptember 16. AKADÉMIAI KÖZLÖNY 171 rendszer, amely a fogyasztás-felhalmozási arány szabályozásában és a pénzügyi egyensúly szempontjából kellő biztonságot nyújt. A gazdaságpolitikai célokkal összhangban foglkozni kell az élőmunkával szembeni hatékonysági követelményeket, általában erősítve a szabályozás kiegyensúlyozott fejlődésre ösztönző elemeit.A szabályozásban mindinkább elő kell segíteni az intenzív fejlődésre való fokozatos átállást. A gazdálkodás biztonsága, a perspektivikus vállalati szemlélet kialakítása érdekében a szabályozás elveinek stabilitására, egységességére kell törekedni. E feladatokat úgy kell megoldani, hogy határozottabban érvényesüljenek a tervszerű jövedelemelosztás és a pénzügyi egyensúly követelményei, amelyek a jövedelmek megosztásában a jelenlegi szabályozáshoz képest kismértékben a központosított rész arányának növelését és a fejlesztési alapoknak a tervvel jobban összhangban álló megosztását igénylik. A jövedelemszabályozás általános rendszere a népgazdaság különböző területén működő valamennyi vállalatra, kisipari termelő-, valamint fogyasztási és értékesítő szövetkezetre (továbbiakban együttesen: vállalat) vonatkozik — kivéve a mezőgazdaság területén működő gazdálkodó szerveket, amelyekre nézve külön határozat intézkedik. Azon területek és tevékenységek szabályozási rendszerének kialakításánál is, ahol sajátos feltételeket vagy a tevékenység jellegét figyelembe véve eltérő szabályozást (konstrukciót, illetve mértékeket) kell alkalmazni, érvényesíteni kell az általános jövedelemszabályozási rendszer alapelveit. 2. A vállalatok a jövőben is a felhasznált és lekötött termelési tényezők arányában teljesítenek befizetéseket (eszközlekötési járulék, illetményadó és társadalombiztosítási járulék). Ezeknek mértéke a korábbi évekhez képest nem változik. A befizetési kötelezettség alóli mentesítések körét és a kedvezmények mértékét csökkenteni kell. 3. Termelési adóval kell továbbra is elvonni az általánostól eltérő természeti és termelési feltételekből eredő, az árrendszeri, a termékforgalmazási és a szervezeti (monopol-szervezet) adottságok miatt keletkező magas járadék jellegű jövedelmeket. A termelési adó kivetési rendszerének és mértékének kialakításánál azokon a területeken, ahol annak közgazdasági feltételei megvannak, általánosabb jellegű megoldásokra (vállalatcsoport, iparág stb.) kell törekedni. Továbbra is változatlan mértékben fenn kell tartani az építés-szerelési adót. 4. A városi és községi hozzájárulás bevezetésére, ezzel egyidejűleg a kommunális adó megszüntetésére a tanácsok gazdálkodásának továbbfejlesztéséről szóló 2013/1970. (VI. 9.) Kormn. számú határozatban foglaltak az irányadók. 5 * * 5. A nyereségadózásnál, az érdekeltségi alapok képzésénél, illetve a városi és községi hozzájárulás összegével csökkentett mérleg szerinti nyereség termelési tényezők arányában történő megosztásánál az élőmunka költségeket az eddigi általános 2-es bérszorzó helyett 3-as bérszorzóval kell számításba venni. A jelenleg 2-estől eltérő bérszorzóval rendelkező területeken e módosítással összhangban álló új bérszorzókat részletes vizsgálatok alapján kell meghatározni, figyelembe véve az egyéb módosításokat is. A nyereségadózásban a két nyereségrész adóterheit közelíteni kell, a részesedési nyereségrész progressziója — az érdekeltség intenzitásának növelése érdekében — mérsékeltebb legyen. Ennek megfelelően a bérszorzóváltozás, valamint a bérszabályozás módosult rendszere miatt megnövekvő részesedési nyereségrész átlagkulcsa a jelenleginél magasabb, kb. 55—60%-os lesz. A részesedési nyereségrész adózásában az adómentes és alacsony adósávok megszűnnek, a progresszív adó szűkebb skálán (az eddigi 0—70% helyett kb. 40—70% között) mozog. A bérszorzó növelése miatt a változatlanul 70%-os maximális adókulcs mellett is a nyereségnövekményeknek a jelenleginél nagyobb hányada fordítható a személyi jövedelmek növelésére. Célul kell kitűzni, hogy a módosítások bevezetésekor összességében átlagosan a jelenlegivel azonos színvonalú részesedési alapok képződjenek. A módosítások hatására az érdekeltségi alapok kialakult színvonalkülönbségei valamelyest csökkennek, a vállalatok közötti időbeni differenciálódásuk azonban a fejlődés során erőteljesebbé válik, a gazdálkodás folyamatában intenzívebb érdekeltség alakul ki a személyi jövedelmek növelésére. A fejlesztési nyereségrész utáni adózási lineáris, az adókulcs változatlan. A vállalatoknál a nyereségből képződő fejlesztési források növekedését a jelenlegi szabályozáshoz képest csökkenteni kell, és ily módon növelni kell azokat a központi forrásokat, amelyekből állami támogatást lehet nyújtani a népgazdasági tervben előirányozott, vállalati döntési körben megvalósuló fejlesztési célokra, beruházásokra. A vállalatok saját döntésük alapján a részesedési nyereségrészből pénzeszközöket csoportosíthatnak át a fejlesztési nyereségrészbe. Az átcsoportosított nyereségrész után alacsonyabb adót kell fizetni. Ezáltal a vállalatok saját elhatározásuk alapján, távlati céljaik megvalósítása érdekében fejlesztési forrásaikat növelhetik. A vállalati tartalékalap kötelező szintjét az export és import árkülönbözeti tartalékalapok képzési rendszerével összhangban kell kialakítani. Az éves feltöltési kötelezettség a részesedési alap után 10% marad, a fejlesztési alapnál azonban 12,5%-ra kell emelni. 6. A minisztériumok felügyelete alatt álló ipari és építőipari vállalatoknál az állóeszközállomány bruttó értékében 1964. január 1. és 1967. december 31. közötti időben bekövetkezett változás alapján az értékcsökkenési leírásból fejlesztési alapba helyezhető összeg növelését, illetve abból a tartalékképzési kötelezettséget 1971. évre is fenn kell tartani, de azt 1972-től kezdődően