Akadémiai Értesítő, 1993 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1993-06-11 / 6. szám

1993. június 11. AKADÉMIAI ÉRTESÍTŐ A felszólalók elismerően szóltak az előterjesztésnek az akadémiai kutatóhálózat irányítási rendszere korszerűsí­tési koncepciójának tényfeltáró, helyzetelemző, az ered­ményeket, de a problémákat is bemutató részéről. Java­solták, hogy a dokumentum őrizze meg drámaiságát, ugyanakkor ne ecsetelje az intézetek — egyébként is szűkös — mozgásterét, mert ez külső pénzügyi szakem­berek számára téves következtetések — „nem érdemes támogatni” — levonására adhat alkalmat. Viszont job­ban fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy a tehetséges fiatalok alacsony kutatói fizetésük többszöröséért el­hagyják tudományos pályájukat. A béreket illetően árnyaltabb megfogalmazást ajánlot­tak, tekintettel arra, hogy az előterjesztés a költségvetési és szerződéses létszámot együttesen kezeli. Javasolták az előterjesztés tényfeltáró, elemző részének nyilvánosság elé bocsátását, hogy a közvélemény, az azt befolyásoló téves nézeteket valló és álhíreket terjesztők, valamint a döntéshozók a valóságos helyzetet ismerjék meg. Az akadémiai kutatóhálózat korszerűsítési koncepció­ját illetően megoszlottak a vélemények. AZ AKIT elnöke ismertette a Tanács véleményét, mely egyetértett az alapkoncepcióval. Nevezetesen a helyzetelemzésen túl, a javaslatokat is kiválónak tartotta, s arra az álláspontra helyezkedett, hogy: — szükséges az Akadémián belül egy külön szervet létre­hozni, amely a hálózattal foglalkozik és dönt, — jelenjen meg külön az akadémiai intézetek költségve­tése, — szükség van a jelenlegi helyzetben egy, a közgyűlés által kb. 2 éves időszakra rendkívüli jogosítványokkal felruházott szervezet létrehozására, amely felelős a legsürgősebb teendők végrehajtásáért. Ezt más felszólalók is támogatták, bár egyes részeit vitatták. A többség azonban — amellett, hogy a reform szükségességét támogatta — a szervezeti részt nagyon komplikáltnak, egyes esetekben bürokratikusnak, az egyes szervezetek feladatait nem kellően tisztázottnak tartotta. Nem világos a javasolt új szervezetek (tanácsok, bizottságok, igazgatóságok stb.) kapcsolata a testületek­kel (közgyűlés és bizottságai, elnökség és bizottságai, osztályok és bizottságai), részben felettük levőnek tűn­nek és úgy látszik, hogy hatáskörüket jelentős részben elvonják. Nem tisztázott — még — a javasolt új szerveze­tek és az MTA Titkársága kapcsolata sem. E problémák miatt nem tűnik működőképesnek a javasolt új rendszer. A koncepció egyébként is nagy szerepet szán az irányí­tásnak, amiről már többször is kiderült, hogy a tudomá­nyos kutatásnál nem járható út. Itt koordinációra, össze­hangolásra kell törekedni és azt sem lehet kiszakítva, kizárólag az intézetek vonatkozásában kialakítani, csak az Akadémia egész működési mechanizmusának része­ként, abba ágyazva. Ezek mellett még több más észrevétel is felmerült, így pl. rendkívül kockázatosnak tartották az intézeti költség­­vetés különválasztását, mivel ez egyes köröket először az intézetek könnyű leválasztása, majd más intézmények irányítása alá helyezésre inspirálhat; a kinevezéseknél, túlzott centralizációs törekvés tapasztalható — ami ellen­tétes mind az akadémiai törvény tervezetével, mind az intézeti autonómiával; nem foglalkozik az anyag az inté­zethálózat struktúrájával, átalakításának kérdéseivel. El­lentétes vélemények alakultak ki atekintetben, hogy az AKB és a kuratóriumok csak akadémiai vagy külső szakemberekből (is) álljanak. Mindezek miatt — muta­tott rá több felszólaló — részletkérdéseket nem célszerű a közgyűlés elé terjeszteni. Ehelyett a közgyűlés határo­zati javaslat szerkezete (2.3 napirendi pont) I. fejezetében megfogalmazottakat ajánlották az előterjesztők figyel­mébe. Az előterjesztés másik részét illetően — hol és hogyan tudja az MTA a következő években segíteni a hazai társadalom és gazdaság fejlődését — is megoszlottak a vélemények. Volt, aki helyeselte az előterjesztés mellékle­tében a kérdés esszészerű bemutatását. A többség azon­ban helytelenítette, hogy az előterjesztés deklarálja, hogy az MTA interdiszciplináris kulcsprogramok kitűzését nem javasolja. A felszólalók szerint helytelen lenne, ha úgy nézne ki, hogy az MTA csak saját belső ügyeivel foglalkozik és nem fordul a társadalmi problémák, az interdiszciplináris nagy nemzeti jelentőségű kulcskérdé­sek felé. E tekintetben — hangzott el — a testületek, főleg az osztályok legyenek kezdeményezőbbek. Elhangzottak témajavaslatok, köztük olyanok is, amelyekkel a testüle­tek már foglalkoznak (pl. környezetvédelem, a prognosz­tizált klímaváltozás és az aszályhelyzet, az agrárhelyzet és az agrártudomány) és várható, hogy a közgyűlésen még további javaslatok is felmerülnek. A vita során szóba került a tudományos bizottságok szerepe. Felhívták a figyelmet arra, hogy más a döntésho­zó és más a véleményező (pl. osztálybizottságok) szerepe. Többen felvetették, hogy inkább az 1990—91-ben átala­kított bizottsági rendszer karbantartására, mintsem újabb — nem is világosan meghatározott célú — átalakí­tására kell törekedni. Az osztálystruktúra esetleges megváltoztatása mellett is hangzottak el felszólalások, elsősorban a III. Osztály vonatkozásában. Az előterjesztők válaszukban emlékeztettek arra, hogy bizonytalanság tapasztalható az Akadémia tagjai és inté­zetei körében a jövőt illetően. Ellentmondás van iti. az Akadémia autonómiája és az állami költségvetéstől — de főleg a PM-től — való függősége tekintetében, de azért is, mert az MTA-nak az egész magyar tudományért való felelősségét egyesek vitatják más szervezetek (pl. egyete­mek) autonómiájára hivatkozással. Mindezek gátolják az MTA jövőképének kialakítását. Elfogadták azokat az észrevételeket, hogy — a jelen formájában — az akadémiai kutatóhálózat vonatkozásá­ban javasolt rendszer nehézkes, sőt bürokratikus, de — mondták — letisztítható, elhagyhatók a részletek, óvato­san fogalmazandók a bérekre vonatkozó megállapítások, tisztázandó a kinevezési eljárás stb. Hiányolták, hogy a Vagyonkezelő Igazgatóságról nem esett szó a vitában. Felhívták a figyelmet arra, hogy az intézetek támogat­ják a javasolt rendszert, mivel az — véleményük szerint — saját ügyeikben a fokozottabb önigazgatás lehetőségét biztosítja számukra. A javaslat — mondták az előterjesz­tők — összhangban az akadémiai törvénytervezettel, el­ 97

Next