Akadémiai Értesítő, 1993 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-11 / 6. szám
1993. június 11. AKADÉMIAI ÉRTESÍTŐ A felszólalók elismerően szóltak az előterjesztésnek az akadémiai kutatóhálózat irányítási rendszere korszerűsítési koncepciójának tényfeltáró, helyzetelemző, az eredményeket, de a problémákat is bemutató részéről. Javasolták, hogy a dokumentum őrizze meg drámaiságát, ugyanakkor ne ecsetelje az intézetek — egyébként is szűkös — mozgásterét, mert ez külső pénzügyi szakemberek számára téves következtetések — „nem érdemes támogatni” — levonására adhat alkalmat. Viszont jobban fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy a tehetséges fiatalok alacsony kutatói fizetésük többszöröséért elhagyják tudományos pályájukat. A béreket illetően árnyaltabb megfogalmazást ajánlottak, tekintettel arra, hogy az előterjesztés a költségvetési és szerződéses létszámot együttesen kezeli. Javasolták az előterjesztés tényfeltáró, elemző részének nyilvánosság elé bocsátását, hogy a közvélemény, az azt befolyásoló téves nézeteket valló és álhíreket terjesztők, valamint a döntéshozók a valóságos helyzetet ismerjék meg. Az akadémiai kutatóhálózat korszerűsítési koncepcióját illetően megoszlottak a vélemények. AZ AKIT elnöke ismertette a Tanács véleményét, mely egyetértett az alapkoncepcióval. Nevezetesen a helyzetelemzésen túl, a javaslatokat is kiválónak tartotta, s arra az álláspontra helyezkedett, hogy: — szükséges az Akadémián belül egy külön szervet létrehozni, amely a hálózattal foglalkozik és dönt, — jelenjen meg külön az akadémiai intézetek költségvetése, — szükség van a jelenlegi helyzetben egy, a közgyűlés által kb. 2 éves időszakra rendkívüli jogosítványokkal felruházott szervezet létrehozására, amely felelős a legsürgősebb teendők végrehajtásáért. Ezt más felszólalók is támogatták, bár egyes részeit vitatták. A többség azonban — amellett, hogy a reform szükségességét támogatta — a szervezeti részt nagyon komplikáltnak, egyes esetekben bürokratikusnak, az egyes szervezetek feladatait nem kellően tisztázottnak tartotta. Nem világos a javasolt új szervezetek (tanácsok, bizottságok, igazgatóságok stb.) kapcsolata a testületekkel (közgyűlés és bizottságai, elnökség és bizottságai, osztályok és bizottságai), részben felettük levőnek tűnnek és úgy látszik, hogy hatáskörüket jelentős részben elvonják. Nem tisztázott — még — a javasolt új szervezetek és az MTA Titkársága kapcsolata sem. E problémák miatt nem tűnik működőképesnek a javasolt új rendszer. A koncepció egyébként is nagy szerepet szán az irányításnak, amiről már többször is kiderült, hogy a tudományos kutatásnál nem járható út. Itt koordinációra, összehangolásra kell törekedni és azt sem lehet kiszakítva, kizárólag az intézetek vonatkozásában kialakítani, csak az Akadémia egész működési mechanizmusának részeként, abba ágyazva. Ezek mellett még több más észrevétel is felmerült, így pl. rendkívül kockázatosnak tartották az intézeti költségvetés különválasztását, mivel ez egyes köröket először az intézetek könnyű leválasztása, majd más intézmények irányítása alá helyezésre inspirálhat; a kinevezéseknél, túlzott centralizációs törekvés tapasztalható — ami ellentétes mind az akadémiai törvény tervezetével, mind az intézeti autonómiával; nem foglalkozik az anyag az intézethálózat struktúrájával, átalakításának kérdéseivel. Ellentétes vélemények alakultak ki atekintetben, hogy az AKB és a kuratóriumok csak akadémiai vagy külső szakemberekből (is) álljanak. Mindezek miatt — mutatott rá több felszólaló — részletkérdéseket nem célszerű a közgyűlés elé terjeszteni. Ehelyett a közgyűlés határozati javaslat szerkezete (2.3 napirendi pont) I. fejezetében megfogalmazottakat ajánlották az előterjesztők figyelmébe. Az előterjesztés másik részét illetően — hol és hogyan tudja az MTA a következő években segíteni a hazai társadalom és gazdaság fejlődését — is megoszlottak a vélemények. Volt, aki helyeselte az előterjesztés mellékletében a kérdés esszészerű bemutatását. A többség azonban helytelenítette, hogy az előterjesztés deklarálja, hogy az MTA interdiszciplináris kulcsprogramok kitűzését nem javasolja. A felszólalók szerint helytelen lenne, ha úgy nézne ki, hogy az MTA csak saját belső ügyeivel foglalkozik és nem fordul a társadalmi problémák, az interdiszciplináris nagy nemzeti jelentőségű kulcskérdések felé. E tekintetben — hangzott el — a testületek, főleg az osztályok legyenek kezdeményezőbbek. Elhangzottak témajavaslatok, köztük olyanok is, amelyekkel a testületek már foglalkoznak (pl. környezetvédelem, a prognosztizált klímaváltozás és az aszályhelyzet, az agrárhelyzet és az agrártudomány) és várható, hogy a közgyűlésen még további javaslatok is felmerülnek. A vita során szóba került a tudományos bizottságok szerepe. Felhívták a figyelmet arra, hogy más a döntéshozó és más a véleményező (pl. osztálybizottságok) szerepe. Többen felvetették, hogy inkább az 1990—91-ben átalakított bizottsági rendszer karbantartására, mintsem újabb — nem is világosan meghatározott célú — átalakítására kell törekedni. Az osztálystruktúra esetleges megváltoztatása mellett is hangzottak el felszólalások, elsősorban a III. Osztály vonatkozásában. Az előterjesztők válaszukban emlékeztettek arra, hogy bizonytalanság tapasztalható az Akadémia tagjai és intézetei körében a jövőt illetően. Ellentmondás van iti. az Akadémia autonómiája és az állami költségvetéstől — de főleg a PM-től — való függősége tekintetében, de azért is, mert az MTA-nak az egész magyar tudományért való felelősségét egyesek vitatják más szervezetek (pl. egyetemek) autonómiájára hivatkozással. Mindezek gátolják az MTA jövőképének kialakítását. Elfogadták azokat az észrevételeket, hogy — a jelen formájában — az akadémiai kutatóhálózat vonatkozásában javasolt rendszer nehézkes, sőt bürokratikus, de — mondták — letisztítható, elhagyhatók a részletek, óvatosan fogalmazandók a bérekre vonatkozó megállapítások, tisztázandó a kinevezési eljárás stb. Hiányolták, hogy a Vagyonkezelő Igazgatóságról nem esett szó a vitában. Felhívták a figyelmet arra, hogy az intézetek támogatják a javasolt rendszert, mivel az — véleményük szerint — saját ügyeikben a fokozottabb önigazgatás lehetőségét biztosítja számukra. A javaslat — mondták az előterjesztők — összhangban az akadémiai törvénytervezettel, el 97