Alföld. A Magyar Írók Szövetsége Debreceni Csoportjának folyóirata 6. (1955)
1955 / 1-2. szám - HAGYOMÁNY - Kiss Tamás: Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)
Csokonai költői értékelése ma még korántsem tekinthető befejezettnek. Elhajlások az ő megítélésében is jelentkezhetnek. Csokonai a nép költője : ez mindennél többet mond. Nincs szükség arra, hogy műveiből mindenáron programmot vonjunk le. Nincs szükség retusállására, de nagy szükség van arra, hogy mintegy súlyos történelmi korszak hősét és áldozatát lássuk és saját korába helyezve mutassunk rá bátorságára, szívós, kitartó küzdelmére, egyben korlátaira is. Miért volt ő korának, a felvilágosodásnak legnagyobb költője ? Nyilván azért, mert ezt a kort, ennek eszméit, élményanyagát a legmélyebbről hozta fel és a legművészibb romjában fejezte ki. Felszívta kora műveltségi kincsét, egyesítette kora ízlésének tarkaságait, s ezeknek első gazdag kifejezője lett.2. Azt a kort, melyben Csokonai költői tehetsége kibontakozott, annak gazdasági, társadalmi helyzetét a gyarmati elnyomás, a feudális elmaradottság, egyben a feudalizmus mély válsága jellemzi. Nemességünk is rátért már az árutermelésre, de nincs belső piaca, a mezőgazdasági termékek külföldi értékesítését pedig Bécs megakadályozza. A főnemesség látja, hogy feudális kiváltságait csak Bécs szövetségében tarthatja fenn. A középnemesség érdeke lett volna a bomló feudalizmus és a gyarmati függőség felszámolása, a polgárosulás, de mozgalma nem szélesedett ki nemzeti megmozdulássá, mert maga is jobbágytartó volt, féltékenyen őrizte rendi előjogait. A jobbágyság helyzete a legsúlyosabb volt. A jobbágytelkek kisajátítása, a földelvétel, irtványföldek, legelők elvétele a leggyorsabb ütemben folyt a 18. század végén. A telkes jobbágyok száma 40 százalékra csökken, 60 százaléka a földnélküli zsellérsorba süllyed. Az úriszék a legkíméletlenebb eszközökkel, a testi fenyíték legválogatottabb eszközeivel uralkodik a jobbágyságon. A század második felében egymást érik a jobbágyfelkelések, az ország legkülönbözőbb területein. Irodalmi tükre ennek népköltészetünk. A parasztfelkelések, Ausztria válságos külpolitikai helyzete, a francia forradalom II. Józsefet is jobbágyvédő politikára, a nemesi és egyházi kiváltságok korlátozására kényszeríti. Rendeletei rést nyitnak az antifeudális, antiklerikális eszmék szabad propagálására, rövid időre tápot adnak a magyar felvilágosodásnak. A magyar felvilágosodás gyengéje, hogy osztálybázisa a jobbágytartó középnemesség, amely a legelső fenyegetésre meghátrál, szembefordul a felvilágosodással, világos bizonyítékaként annak, hogy a nemzeti függetlenségért és a polgári átalakulásért folyó harc egymástól elválaszthatatlan. A magyar felvilágosodás harcát a gyérszámú haladó polgári réteg képviselte. I. Ferenc diktatúrája idején pedig ez is elhallgat, börtönbe, vérpadra, föld alá kényszerül. Az eszme pedig az irodalomba és a nyelvkérdésbe szorul. A magyar felvilágosodásnak nincs tömegalapja, átplántált üvegházi virág, amely addig él, amíg a király érdekeit szolgálja. A nemesi felbuzdulásnak, a polgári haladás vérbefojtásának már élő tanúja a fiatal Csokonai. Az események nyoma ott látszik első műveiben. Tele ez a korszak börtönbüntetéssel, korai halállal, derékba tört élettel, elnémulással. A magyar történelem legsötétebb korszakainak egyike a ferenci diktatúra korszaka. Ebből a sötétségből emelkedik ki Csokonai emberi és költői nagysága. Ilyen világban érett költővé a felvilágosodás legnagyobb költője. Szülővárosa Debrecen, Pozsony után az ország legnagyobb városa. Kollégiuma, ahol tanult és első műveit írta, hű tükre annak a fejlődésnek, amely akkor az egész országban végbement. Debrecen menedékhelye az elűzött és szökött parasztoknak, akikről Az estve c. versében oly reális képet fest. A forrongó szegénység és a városi tanács közti feszültség, a Kollégium vezetősége és a diákok közti ellentét, a Sinai- Domokos per, a makacs maradiság és az aufklérizmus küzdelme mind történelmi és társadalmi realitás a fiatal diák ébredező öntudatában. A polgárosulásnak is határozott nyomai vannak Debrecenben és a Zsugori uram a bizonysága, — akinek „két palotája van a Piac utcában“, — hogy a fiatal Csokonai már nem csupán morális oldaláról látja a polgári kizsákmányolás kérdését, hanem társadalmi oldalról ítéli meg. A nemesség álpatriotizmusát is meglepő élességgel, még az események esztendejében, a gyáva meghátrálás bekövetkezte előtt leplezi le A bagoly és a kócsag dialógusában. Tullát a „Tócó partján“ és „a nagyerdei alacsony mogyorók árnyékán“ (Horváth Ádámhoz). Már első műveiben a paraszti és városi szegénység oldaláról nézi a dolgokat. 3. A költő élete külső és belső eseményekben, kudarcokban, csalódásokban változatos élet. Mégse értsük félre mindig derűre szomjazó egyéniségét, kicsattanó élet-