Alföld. A Magyar Írók Szövetsége Debreceni Csoportjának folyóirata 6. (1955)

1955 / 1-2. szám - HAGYOMÁNY - Kiss Tamás: Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)

F. W. Bourdillov: Fény Éjjel ezer fény vagyok, nappal csak egy.­­ Az mégis mindig fenn marad, ez naponként lemegy. Az agyban ezer lány lobog, a szívben csak egy. Az mégis örök éltű lesz, ez meg tönkre megy. SIMON ZOLTÁN fordítása H­AGYOMÁNY Kiss Tamás: Csokonai Vitéz Mihály 1773—1805 Százötven éve halt meg Csokonai, a felvilágosodás legnagyobb magyar költője, irodalmunk egyik legvitatottabb, legelevenebb költői egyénisége. Az ő megítélésével kezdődik, mondhatnánk a magyar irodalmi kritika. Elsőnek Kölcsey ütközött meg póriasságán, és indított el egy pert, mely szinte napjainkig húzódik. Csokonai úgy véli „ellentmondásosságát” nem sikerült feloldani a polgári irodalom szemléletének sem. Ismert kép róla a hamis rokokó-kép. „Pillangó szárnyú léleknek”, „elkésett trubadúrnak”, a ,könnyed játék” költőjének tartják egyrészt, másrészt a póriasság vádjával illetik. „Alig van Csokonainak olyan verse, melyben valami faragatlanság, valami rossz szó, valami neveletlen hasonlat meg ne bántaná az embert...“ írta róla Szerb Antal. Csokonai tehát nem fér be az ellenforradalmi kor ízlésvilágába. Honnét ered ez a hamis szemlélet ? Onnét, hogy a költő néphez nyúló gyökereit, a korabeli haladó szellemi kapcsolatait igyekeztek­­elmetszeni, de ez sohasem sike­rült egészen. Kosztolányi Dezső pl. kereken megtagadja tőle, hogy korával valami­lyen kapcsolata is lett volna, mikor azt állítja, hogy Csokonai a francia forradalom tíszénél csak a pipáját gyújtotta meg. Világos, hogy nemcsak a polgári ízlés, de a tudatos reakciós szándék tette Csokonait ártalmatlan rokokó költővé. Nagy költőink, forradalmi nagyjaink ugyanakkor elődjüknek vallják, így látja Petőfi és Ady. Ady azt mondja róla : „Csokonai nélkül bajosan kaptuk volna Petőfit, Aranyt, nem szólván az apróbb többiekről”. Ugyancsak Ady oldja meg keserű gúny­nyal a polgári szemlélet tehetetlenségének gordiuszi csomóját is, mikor még 1905-ben ezt írja : „Lump volt, csavargó, műveletlen, durva és paraszt. Ő volt tudniillik akkor a legeurópaibb ember ebben az országban.” Ady ebben a kijelentésében élesen vilá­gí­t rá egy­ test és vér voltára a néppel, hogy költészete duzzadt a plebejus vonásoktól, ugyanakkor rámutat emberi és költői nagyságára is. Nem különben látta őt a nép, amely már kollégiumi diák korában költőjéül, népi hőséül fogadta. Mesehős lett belőle, aki túljárt az elnyomók, az urak, a papok eszén, a nép védelmezője lett, így gondolkozott róla másfél évszázadon át. Nekünk ezen az úton haladva kell eljutnunk Csokonai helyes értékeléséhez. Ezt az utat Révai József és Waldapfel József iránymutató tanulmányai nyitották meg legelőször. Mindketten Csokonai első, jakobinus-ker asceli bátor korszakának költeményeiben jelölik meg a kiinduló pontot.

Next