Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 12. (1961)
1961 / 3. szám - Gergely Sándor: Tiltott út (elbeszélés)
Gergely Sándor: ' • Tiltott út* Már egészen kivilágosodott, amikor Takó az őrház előtt leszállt a vicinálisról. A bakter, a vasúti szerelvényt körüllengő gőzben várta, amíg a vagonok tovacsattogtak. Az alacsony töltés mellett lovas csendőr gunnyasztott. Sötét köpenyét, csákójának zöldes kakastollait, a lova szőrét belepte a dér. Mivel Takó nem mozdult, mert szinte megbénult a váratlan találkozótól, fenyegetően szólt le a magasból: - Na, mi lesz? Idei Hozzám! Az eddig mozdulatlan csendőrló, talán gazdája térdeinek aszorításától, a fejét kezdte kapkodni, s fogait vicsorította. Takószéles ívben került a lovas csizmái elé. - Igazolja magát! - Sokáig tartott, amíg a lakásbejelentőt meg a Népszava riportsorozat megírására szóló megbízólevelét végigböngészte a kakastollas. - Mi a . . . fészkes fene ... az riport? - kérdezte végül. De a hangja már nem volt sértő, inkább zavart és bosszús. - A riport: műfaj - szólt hozzája Takó. - Hát az meg, mi az Isten? - újra regnézte az iratokat. - Ez meg mi? Foglalkozása: író? írnok? - Nem, író. A csendőr halszeme megrebbent. - Mit ír? - folytatta a kihallgatást s fekete bajusza megreszketett a bizonytalanságtól. - Telekkönyvet? - Paksust? Vagy mi az istent? - Regényt, novellát, színes hírifejet, riportot, könyvkritikát. A lovas összehúzta szemöldökét. Indulata ráragadt lovárais. Már nemcsak a fejét kapkodta, hanem a mellső lábait is emelgette. - Magyarul beszéljen hallja! -szólt le fenyegetően a csendőr. - Utoljára kérdem: mi a foglalkozása? Takó elmosolyodott. Tetszettneki a vad ember dühe. A gazdáise tudtak mit kezdeni az íróval, mivé legyen szegény pusztai feje? - Vezércikket is írok - mondta könnyedén. A csendőr meglepődött. Jobb karját tétován felemelte. De papírokkal a kezében nem lehetett tisztelegni! De lova tisztelettudó tartásba helyezkedett, fejelába újra megmeredt. A csendőr sokáig az őrházon túl terpeszkedő ködfalat szemlélte, aztán hirtelen Takóhoz hajolt. - Tessék!- átadta az igazolványokat. - Mehet - mondta, de a szeme sárgán lobbant. - A bakter, közben a sínek mellett pipázgatott, nézelődött. - A szociáldemokratáktól jött? — kérdezte Takót, pipát sem véve ki fogai közül. Takó bólintott, erre megmondta: a szekérnyomon haladjon mindaddig. * Részlet egy készülő regényből. 353*