Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 12. (1961)
1961 / 3. szám - Csokonai Vitéz Mihály: Visszajövetel az Alföldről. Részlet (vers)
Csokonai: Háld, háld az egeknek! Végre már megnyughatom, Hogy a tiszai téreknek Levegőjét szíhatom. Minden föld ugyan hazája A jó embernek való! De mégis születte tája Mindennél elébb való. Bár hazánk áldott ölétől Az okosság elragad. De annak édes nevétől A jó szív mégis dagad. Másutt is bőven valának Jó napjaim s uraim: De csak sültek a hazának Szent tüzétől csontjaim. A boldogság kelletén is Ültem mintegy retecen, Hogy nem szemlélhettem én is Kedves füstöd, Debrecen! Visszajövetel az Alföldről* - Részlet -Túlnan a magyar hazának Végéről útra kelek S jöttem, amerre szívának A házul fúvó szelek, Sok volt a baj s a törődés Mely alatt erőm rogyott, De az édesbe képzelődés Felejtette Somogyot. Atalkeltem a Dunának Szőkén zajló habjain, S a Kecskemét pusztájának Széllel bélelt szirtjain. A Tiszának sík partjára Kiszállván a csónakon, Áldást mondván Dáciár? Indúltam a lovakon. Indúltam, mert úgy képzeltem Már mostanság magamat Hogy már a jó földre tettem Jó földön nőtt lábamat. Egészséggel szép határa A Tisza mellyikének Hol vígan simúl nyakára A földi a földinek. * Csokonai 1800. május 9-én Karcagon írta ezt a verset; hátralevő részében vendéglátó gazdáját ünnepli. Az Alföld itt a Duna-Tisza közét jelenti, Kecskemét homokpusztáit, de maga a visszajövetel messzebbről indult, Somogyból, a Dunántúlról. Dácia: római provincia Erdély területén. Csokonai itt jelentéstágítással az egész Tiszántúlt érti rajta. A költő hagyatékának időrendjét a felszabadulás óta Juhász Géza állapította meg a Kossuth-egyetem munkaközösségében. Ott készül Csokonai kritikai kiadása is. 32