Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 13. (1962)

1962 / 4. szám - Niklai Ádám: Gin és bor (vers)

Niklai Adam Gin és bor Egyedül élek én. Emlékeim sok borzas, tar­bokra rejteget - úgy élek, mint nagy, odvas, görcsös fák közt a vad, mely téli etetőkre körül-se-nézve jár már: érzi, mindörökre lehullt az őszi nász-idő agancs-csapása alatt s fegyvertelen fejét feltartva várja - mig tomporában szúr a gúny apró serétje - mikor csobban golyó mély-tó-csendű szívébe. Egyedül élek én ekép - de nem magamban. Mert nékem társam az, kinek szívébe bamba kétely még nem tiport; ki szép ösvényeinken bizton s erősen jár; ki érzi: lépteit nem a sanda sors, hanem tölgy-törvény szaporázza s fejékét minden év újra s nagyobbra váltja. Igazságom szerint nem vagyok hát magamban. Valóm szerint mégis magány süvölt szavamban, hisz' nincs már asszonyom, apám, anyám se nincsen s odam, hol élnem kell, olyan hideg, hogy isten se vállalná a menny helyett — bár ez valódi, így­­ esténkint bizony kocsmába járok ósdi költő-szokás szerint. Nem énekelni, lásd, hogy „pacsirta szólt a fán", de itt - hatért - gulyást hoz és kettőhatvanért borízű lét a pincér - és nem vagyok magam egy-két sován­y forintért. Nem volna téma ez, barátaim, de mégis „azzá teve" - hogy így fejezzem én ki régi s fanyar zamattal azt, mi bánt, mert vélem: néhány rég­ holt poéta is derülne most e témán. Szóval, hallom: megszólt s - rótt egy valódi polgár. Nagyjából ismerős: húsznál-több­ ezre ormán él, mit havonta úgy körülbelül kimarkol ki tudja, honnan és ki tudja, hogy". Itt parkol autója esténkint az osztályonfelüli presszó előtt, míg ő - az „osztályonfelüli" -bent üldögél néhény órán át: tárgyal s­imbiszt eszik (mert gyomra rossz) s iszik­­ a húsz - pár gin fizzt. Megjő - új­­ nője is - bár nem tudom, talán csak a múlthavi, de épp hajszíne vált most másnak. 40

Next