Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 14. (1963)
1963 / 12. szám - HÓNAPRÓL HÓNAPRA - Székelyhidi Ágoston: Folyóiratok olvasása közben
HÓNAPRÓL HÓNAPRA Folyóiratok olvasása közben 1963 novembere Meggyőződésem, hogy Sánta Ferenc novellája, A veder, felülemelkedik az európai széppróza átlagosan jó színvonalán (Új Írás). A szerkezet arányossága és logikussága, a legkisebb részletben is tökéletes kidolgozás már magában elismerést érdemel. Ez a fajta mai gond - amely felelősséget érez minden egyes mondat minden egyes szaváért -, bizony, elég ritka manapság. No, de azért ennyi mégis csak kevés lenne az üdvösséghez. Sánta novelláját a lélektani és gondolati elemek eredetisége, fontossága és az éretten modern alakteremtés teszi kiemelkedővé. A fasizmus emberi magatartásának még jelentékeny ábrázolásait sem könnyű számontartani; természetesen, annál nehezebb, hovatovább egyszerűen lehetetlen újat mondani róla. Sánta megkísérelte, és neki bizonyos fokig sikerült. Wilhelm-jét mintegy laboratóriumi környezetbe helyezte. Távol az emberektől, a parancsnokjaitól, a harctól, a lágerektől, az állandó felügyelettől, egy idilli házikóka, gyümölcsfák, illatos málnabokrok, szőlőlugasok közé. Tehát amit Wilhelm itt tesz, azt elemi szokások és érzések, kizárólag személyes motívumok folytán teszi. Remek ötlet! És mit csinál ez az idilli-bukolikus környezetben élő Wilhelm? Semmi rosszat, semmi aljasat. Békésen dolgozik reggeltől estig. Nagyszerű munkás. Tud dolgozni. Csak nem szeret . Novemberben - afféle belső, lelki ünneplésként - a Kortárs is, az Új írás is hozott egyegy esszét Leninről. Egyiket Gyurkó László, másikat Gerelyes Endre írta. Szögesen különböző emberi és írói egyéniségek, mégis, Leninesszéjük indulata, gondolatmenete, kicsengése sok rokonságot mutat, néhol meg éppen szóról szóra azonos. Erre a rokonságra és egyezésre érdemes felfigyelni. Nem a filológiai összehasonlítás végett, másért, többért. A két dolgozni, azaz, nem is szereti, nem is gyűlöli a munkát. Kapál, locsol, gereblyél, úgy, ahogy előírták számára. Nem dolgozni szeret, hanem az előírt rend megtartása nélkül képtelen élni. Magatartásának ez az előírt rend a gerince, az egyensúlya. Amiben rendet tud tartani, az jó. Amiben nem tud rendet tartani, az rossz. Wilhelmben a mindent magába foglaló rendérzék helyettesíti az erkölcsöt és a gondolkozást. Hogy aztán ez a rendérzék mire vonatkozik, az teljesen mindegy. Mániává, avagy automatizmussá vált. A képlet világos, eleven és igaz: behelyettesíthető a fasizmus tömeglélektani bázisa, módszere, térhódítása, egész iszonyatos tevékenységének egyik lényeges magatartásbeli indítéka... A kezdő mondatban az európai irodalmat említettük. Sánta novellája nemcsak színvonalában és módszerében, hanem témájában is európai illetékességű. S színvonalának európaisága nem annyira ritka nálunk, mint témájának európaisága. Különös, hogy bár történelmünk annyi szálon egybefonódott Európa történelmével, irodalmunk témaköre nem fedi ezt. Szűk ez a témakör. Holott a második világháborút megelőző évektől kezdve ugrásszerűen fokozódott az összefonódás, szocialista jellegünk, társadalmunk és gondolkozásunk pedig rendkívül sajátossá színezte és színezi valamennyi szálát, vonatkozását. esszében a vizsgálódási szempontok és az etikai mértékek érdemelnek figyelmet. Gerelyes és Gyurkó egyaránt Lenin politikusai és emberi dialektikusságát elemzi és csodálja. A célok és az eszközök összehangolásának, az időtálló és a pillanatnyi szétválasztásának dialektikáját, amely Lenin minden cselekedetét és ítéletét vezérelte. Közelebbről, Gerelyest az ragadja meg, hogy Lenin Gorkijjal kapcsolatosan „felmérte ... és alkalmazta azt az igaz- 97