Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 14. (1963)
1963 / 7. szám - KÖNYVEK KÖZT - Fülöp László: Fodor József: Szertelen ünnep
KÖNYVEK KÖZT Szertelen ünnep Fodor József válogatott verseiről Megmosolyogtató - és egyben nyomasztó - vállalkozás egy ezer oldalas verseskönyvről alig néhány sorban lényeges, arányos, hű jellemzést adni: vázlatnál is kevesebbe gyömöszölni mindazt, ami tanulmányokat igényelne. A feladat itt nem is lehet több annál, hogy felhívjuk a figyelmet Fodor József impozáns gyűjteményére, mely mindenképpen jelentős helyet foglal el mai költészetünkben. Nem fölösleges ez a figyelmeztetés, ha meggondoljuk, hogy Fodor lírája viszonylag kevéssé ismert - és mondjuk ki - kevéssé is népszerű az olvasók között. Az „érthetetlenség", „megközelíthetetlenség", „bonyolultság" látást torzító legendája veszi körül művét, s ez elriasztja még a verskedvelők egy részét is. Ezek a kósza minősítő jelzők így nem igazak, azonban az tény, hogy vannak nehézségei a Fodorral ismerkedőnek, s e nehézségek könnyen elkedvetleníthetik. Zavarba jön a roppant arányok, a monumentális versciklusok, a zuhogó bőség láttán; nem tud hamar rendet tenni ebben a szokatlan, kivételes költői világban, elborítják az alig csillapuló vershullámok. Csak lassan, fokozatosan lehet itt előrehaladni. De érdemes, mert tanulságos az „út", ha éppen nem is zavartalan és hiányérzetet is kelt. . . Hatalmas belső erők feszítik Fodor líráját, folytonos hevületek, szinte mindig felső szinten izzó indulatok járják át megát; nehezen tagolható érzelmi áradás heve csap ki megannyi verséből, egy állandó készenlétben, felhangolt - mondhatni: „ihletett" - állapotban élő, nagyfokú affinitással rendelkező költő jellemző tulajdonságaként. Nagy viadal tükre az egész kötet: a bonyolult világban való eligazodásért, az ellenséges erők rohamainak semlegesítéséért, az egyéniség lelki integritásának, kételyeken keresztül is mindig előre törekvő magatartásának megőrzéséért folytatott küzdelem; a nehéz próbák sorozatán magát átküzdő életút, sokat gáncsolt küzdelmes pálya művészi dokumentuma . . . Nem egyenesvonalú ívelés ez, kitérők, törések tarkítják, teszik zaklatottá, összetetté. Mert bizony gyakorta bénító kételyek, keserű rosszérzések, tehetetlenül füstölgő panaszok, kíméletlen önvádak, mély pesszimizmus és kilátástalanság taszították nagy érzelmi viharokba; a kényszerűségből önnön lehetőségei alatt csonkán kiteljesedő alkotó energiái, szándékai nyugtalanították, keserítették elégedetlenné. A mögötte levő évtizedekre visszatekintve, értelmetlenség volna csodálkozni ezen, meg kell békülnünk az állandó dialektikával. Hiszen a Fodor-líra nagy hullámzásának hátterében mindig az illető kor társadalmi folyamatai, élettényei munkálnak. Csak ebből a háttérből bonthatjuk ki és érthetjük meg a gyakorta szélsőségeket is mutató lírai reflexiói valódi tartalmát és értelmét. . . Érdekes színezetet kap azonban Fodor esetében ez a tétel, mivel - tulajdonképpen máig őrzött - különállásában, egyediségében, közvetlen tömegélményektől, szorosabb közösségi kapcsolatoktól, népközelségtől elkülönített, profetikus alkatú, sokban romantikus indítékú magatartása keretei közt jelentkezik ez a közéletiség, tágabban érvényes mondanivaló, mely így sajátos karakterű lesz. A maga lelki teherbírását, embersége hatékonyságát, hite erejét közösségi érvényű tényezőkön, a kollektívumot is állásfoglalásra, válaszra késztő hatásokon próbálja ki és ellenőrzi. Ezért tehát az imént jelzett attitűd ellenére sem elszigetelt és érdektelenül privát ez a líra, mindig a kor lázait jelzi, amint az a költői szubjektum közepén átszűrődik és átformálódik . . .