Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 16. (1965)
1965 / 2. szám - Papp László: Intelem (vers) - Papp László: Mártély (vers)
PAPP LÁSZLÓ Intelem Nem adhatod föl ami szép volt: ifjúságod kamasz hitét. Habár az utad túl nehéz volt, elfáradni ráérsz te még. Ne feledd millió testvéred, kapzsi kalmár soha ne légy. Hörcsögtempó, kis, önös érdek hínárja ne fonjon be még. Állóvíz-lelkű, emberekkel mi dolgod? - nagy luxus neked és árulás, ha nem verekszel. Mit kezd így veled a Sereg? Kívánom, újra megszülessél, legyen nagyálmú éjszakád. Itt az idő, hogy megméressél, mit lehet bízni rád. Mártély A Holt-Tiszánál szép volt az az őszi Barangolás a vén fűzfák alatt. A lélek, mint friss remek pasztellt, őrzi A vízen ringó kis csónakokat, A rozzant mólót, a zárás előtti Kertes csárdát, hol bort és halat Rendeltünk: a vers víg magvetői, Míg hűvösen jött az alkonyat. Bogár zuhant a folyó zöld vizébe S az egész táj Tornyait idézte.