Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 16. (1965)

1965 / 2. szám - Cs. Nagy István: A Tisza-szabályozás emlékművénél (vers)

CS. NAGY ISTVÁN A Tisza-szabályozás emlékművénél Urkom mély­ homokú földjén augusztusi nyárban izzik az emlékmű, villan a Széchenyi-kő. Hej, Tiszadob, Andrássy urak, s te poéta Gulyás Pál robotos őseivel porladozó temető! Alföld messzeüző csendje, hol a kényuraságot csak betetőzte a víz, vitte lakástul a csöpp sárfalu-nádfedelű kalyibát, a halász-kulipintyót, dinnye, tehén, csecsemő selymes iszapba merült. S Urkom mély­ homokú földjén a reform tavaszában krumplivirágok, vad­mérgű dohánylevelek közt a folyóra emelte örök­ ragyogású kapáját Széchenyi és millió karral utána a nép, és kecsegés-potykás tóvá hökkent a morotva, az eleven Tisza meg hozta a lassú hajót, hős kubikus­ rohamok robaját jó ötnegyed évszáz mélyéről veri már vissza az urkomi domb. Ártéri paprikaföldek ölén szüretelnek a lányok, hol az idén tavaszon újra dacolt az elem, s holdfényben homokos­ zsákok sulyosodtak a partra. Hol új töltések védfala domborodik, hol vizilépcsőkkel telelünk, első kapavágás: Memnonként trónolj elcsituló vizeken, fénnyel zengjen az urkomi nyár, s a gonosz ha megárad, légy te a véres kard, gátrahivó obeliszk! Tiszadob, 1964. aug. 15. Bíró Ferenc rajza.

Next