Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 20. (1969)

1969 / 4. szám - TANULMÁNY - Hankiss Elemér: Szabolcsi Miklós: A verselemzés kérdéseihez (József Attila: Eszmélet)

épp azért, hogy értelmezni tudja őket, amikor csak teheti, egybeveti más költőknél, más korok költőjénél megállapított számszerűségekkel, s így a költői kifejezés törté­neti változásaira is reá tud mutatni. Sajnos, igen ritkán teheti meg ezt, mert a ma­gyar köznyelv és a magyar költői nyelv történeti-statisztikai feldolgozása még jóformán a kezdet kezdeténél sem tart. Hiányára Szabolcsi Miklós tanulmánya újra felhívja a figyelmet. A hetedik fejezetben irodalomtörténeti szempont jelentkezik. A szerző Villon Nagy Testamentum­ áh­al jelöli meg az Eszmélet egyik lehetséges előképét. Rokon a két vers formája, felépítése, hangvétele; közös bennük a „vallomásos hang", ,,a belső vita", „a közvetlen személyesség", „a kíméletlen őszinteség", „az élettel való vidáman ke­serű leszámolás" és így tovább (45-49. lap). A nyolcadik és egyben leghosszabb fejezetben a szerző, immár kifejezetten tartalmi és történeti szempontokat érvényesítve, strófáról strófára haladva értelmezi a ver­set. A kilencedikben az így kapott eredményeket egybeveti a korábbi formális elemzés eredményeivel, és fölrajzolja a vers átfogó szerkezetét, struktúráját, majd az utolsó három fejezetben belehelyezi a verset a nagyobb összefüggésekbe, nagyobb struktúrákba; meghatározza a helyét előbb a költő életében, életművében, majd a tár­sadalom-, eszme- és irodalomtörténeti folyamatban. E sokoldalú, formális és tartalmi, szinkron és diakron, irodalom- és eszmetörténeti elemzés végül felszínre hozza azt a domináns mozzanatot, amely - úgy látszik - a vers minden mozzanatában és rétegében jelen van s a verset végső fokon egységbe fogja, szerves struktúrává lényegíti át. A vita, az egymásnak feszülő ellentétek küz­delme az a domináns mozzanat, amelyet a szerző a formális elemekben, a rímképlet­ben, a strófaépítkezésben, a verstani és színtaktikai mozzanatok interferenciájában éppúgy megtalál, mint a versen belül egymásnak feszülő ellentétes élményekben, em­beri magatartásokban, ellentétes gondolatokban, sőt, gondolatrendszerekben, filozó­fiákban. Ezeknek a vers egészét átszövő ellentéteknek a föltárása után fogalmazza meg a szerző tanulmánya konklúzióját: „Keresztút, válaszút, összefoglalás, eddigi pályája lezárása az Eszmélet,­­ megformálásában is végérvényesnek szánt, bonyolult, össze­tett mű. A gyerekkor - felnőtté válás, az ösztön — tudat, az álom - ébrenlét, egyéni­ség - valóság, a kint - bent, a törvény - kivétel, szabadság — szükségszerűség, szere­tet - keménység, a világ és a kor nagy, filozófiailag megfogalmazott ellentmondásai" feszülnek, küzdenek egymással e versben,­­ ellentmondások, „amelyeket a költő mé­lyen megélt, magáévá szenvedett", s így, a nagy korproblémák és a személyes sors­problémák e robbanásszerű találkozása végül is nemcsak egy verset, hanem egyben egy új költői műfajt is létrehozott: „a drámai-filozófiai költeményt, a dialektikus vita versét, olyan komplex verstípust, amelynek napjainkban lesz csak folytatása lí­ránkban" (83-85. lap). Hogy a vers domináns mozzanata valóban a vita, az egymásnak feszülő ellentétek küzdelme, ahhoz aligha férhet kétség. A formális elemek szintjén ugyan nem olyan intenzívek és markánsak ezek a feszültségek, mint ahogy azt a szerző a konklúziók levonásának hevében érzi,­­a konkrét elemzés során maga is gyakran utalt arra, hogy a vers nyelvi anyagának bizonyos rétegeit a „kiegyensúlyozottság", a „harmónia", a „klasszicitásra való törekvés" jellemzi, s hogy ez a harmónia csak „kontrasztként" illik bele a vers dinamikus-drámai struktúrájába), a gondolati, érzelmi, szemléleti mozzanatok szintjén viszont valóban páratlanul drámai küzdelem folyik az ellentétes emberi magatartás- és gondolatformák között. Van azonban itt, az elemzés konklúzió­jában egy pont, egy bökkenő, amelybe belekapaszkodhatnak azok, akik az elemzés újabb keletű, strukturalista és neostrukturalista módszereit idegenkedéssel figyelik. Lássuk, némi kitérővel, hol ez a pont. Mint minden vers, az Eszmélet is egy adott emberi Helyzetből fakad, egy adott em­beri Helyzet fölmérésének, részben vagy egészében való megváltoztatásának, a belőle való szabadulásnak a kényszeréből, egy új Helyzet megteremtésének vágyából fakadt,­­ s a vers így mint az ezzel a Helyzettel szemben kialakított emberi magatartás, mint

Next