Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 22. (1971)
1971 / 8. szám - KÖNYVEK KÖZÖTT - Horpácsi Sándor: Bor Ambrus: Genezáret
Bor Ambrus: A jó novella olyan, mint a sebész kése: éles, célratörő, telibe talál. Csak akkora sebet ejt, amekkora a beteg góc feltárásához és eltávolításához feltétlenül szükséges. Bor Ambrus novelláiról szólva ez azt jelenti, hogy a lehető legmértéktartóbb stiláris és kompozíciós eszközökkel tör a lényegre, feltárni az esetet és az olvasóból provokálni ki a „megoldást”. Novellapoénjai — oly ritka ez az újabb elbeszéléstermésben! - szellemesek, de nem látványosak. Kritikusai már elmondták róla, hogy „szürkét rajzol a szürkére". Ez — esetünkben nem elmarasztalást jelent. Nem is pontos ez így, mert Bor Ambrus novellái nem festmények - inkább rajzok. A grafikus eszköze pedig a tus és a ceruza. A rajz minősége a művész szemétől, a vonalak élességétől függ. Témái adottak: a háború, az ötvenes évek embert nyomorító igazságtalanságai, a betegség, a nagyvárosi értelmiség szürke hétköznapjai. Mind-mind átélt élmény. Bár Ambrus következetesen ragaszkodik hozzájuk. Riport-regénye (Fejezetek a fiúért) csak látszólagosan kitérő, mert módszere abban is a novellákon érlelt mikro-realizmus. Egyetlen szemsugárba fogja be a választott tárgyat, élesen megrajzolja a kontúrokat. Ez a módszer nem tűri a fecsegést, a részletező leírást vagy a kacskaringós cselekményt. Legtöbbször nincs is a hagyományos értelemben vett - cselekmény. Az Ablakból című írás pl. „arról szól", hogy mi zavarja meg Altert (az írót?) a munkájában. Hangokat hall az utcáról, ezek a hangok kizökkentik a gondolatmenetéből, kikönyököl az ablakba és távcsövön keresi a hang forrását. Egy nő sír, üvölt, nyüszít, hörög, vonaglik a kórház kapujánál. Szenved. Valakiért, valaki miatt. Alter ismeri a szenvedést, a testit is, volt már lakója a kórháznak. Nézi a nőt. Az emberek megtorpannak a hangra, aztán közönyösen továbbmennek. Mit is tehetnének (?). Később a hang megszűnik, a nő kifáradt, eltikkadt. Altert azonban nem hagyja nyugton az ájult, kínba torzult nő képe. Nem ez a kötet legjobb írása, de talán a legjellemzőbb. A mikrovilág, a belső és a külső viszonyát sikerül érdekesen megragadnia Bor Ambrusnak: a modern ember egyik szorongó, megdöbbentő élményét. Azt, hogy egyedül vagyunk, a mások szenvedése legfeljebb látvány, kellemetlen, zavaró mozzanat. De kizökkent, fel is kavar. Ez már a plusz, a kompozíció sugallja, ez az író szándéka és mondanivalója. Torpanjunk meg, hajoljunk le az ablakból. Legalább gesztust tegyünk, ne menjünk közönyösen tovább. Minden írásának erős morális töltése van, anélkül hogy didaktikusan nevelni vagy szájbarágni akarna. És ha mégse mennénk Muranóba? — kérdezi az asszony Velencében (ez a novella címe is). „Jól szituáltak. Több éves házasok, józanok, beosztok, szorgalmasak. Dolgoztak, gyűjtöttek lakásra, bútorra, utazásra. Gyerek nincs - nem fért be a tervbe. Most utaznak. Itália, múzeumok, templomok. Beosztva, napra, fillérre. Ki kell használni minden percet, minden lílát. De Velencében az asszony fellázad. Hova gyűjtsenek még?! Élményt, tárgyakat, tudást. Lazítani szeretne, természetesen, fiatalosan élni, mint a házasságuk elején. Idézni kell a befejezést: „Járókelő nem figyelt rájuk. Olaszok közt nem feltűnő, ha egy férfi cibál egy nőt. Nem feltűnő a veszekedés. Egy sikoltozó nő se az. Majd kisikoltozza magát. Majd elmennek." Szikár, kopogó tőmondatok. A tragédiáké. De idézhetnénk a címadó novellát is. Balaton, kempingtábor, fiatalok. Nyár, napfény, víz. Fürdés, napozás, ivászat, üvöltések, kínban fogant kötelező szerelmek. Szerelmek? „nem Genezárez a Balaton, édesapám" — mondja az egyik fiú. 4-5 napi ismerkedés után „illik" eljutni az ágyig. Ilyenkor mi van? — dünnyögte. - Én kérdem. Nem, nem látszott a szemében semmi. A fiú felüvöltött: - Ez egy Telep. Érted?!" Lehetne másképp is? Kin múlik? Talán azokon az apákon, akik keményebb élményeken nevelődtek? Mint pl. a Fénypontok, szerda hőse, aki a tengerparton találkozik a vallató tiszttel. Ötvenben találkoztak utoljára.. . vagy a vidéki kistisztviselő, akit csaknem bebörtönöztek 2 ka ocsú miatt (Huszonnégy férce)? Bár Ambrus nem ad választ. Az esetet adja, a tünetet, a történelmit, társadalmit, lélektanit. Azt teszi, amit az író tehet, amit tennie kell: felmutatja az embert az időben. (Magvető) HORPÁCSI SÁNDOR